Szolgálat 10. (1971)

Halottaink - Köblös Vilmos - Pethő János Lénárd OFM (Confrater)

1925 óta ismertem. Akkor a szabadkai Sz. György-templomban ministránsa vol­tam. Neki köszönhetem papi hivatásomat. Később mint papok szomszédok voltunk a Duna két partján: ő a bácskai oldalon működött, én pedig a baranyai oldalon Vörös­mart községben plébánoskodtam. Igen jól megértettük egymást. 1962 elején Münchenbe került. 1963-tól öt évig elődöm volt a hasenbergli St. Ni­kolaus templomban mint kisegítő plébános. Egyházközsége a gyászjelentésben me­leg szavakkal köszöni meg „hűséges és jámbor szolgálatát és azt a szeretetreméltó, szerény modort, amelyben végezte“. Betegeskedése 1963 áprilisában nyugdíjba kény­szerítette. Hosszú, türelmesen viselt szenvedés után halt meg 1971. jan. 7-én. Teme­tésén a müncheni Waldfriedhofban az egész esperesi kerület papjai jelen voltak. Az egyházmegye részéről dr. Höck Michael prelátus búcsúztatta. Brunner István KÖBLÖS VILMOS (1915 — 1971) Erdélyben született, Tordán, 1915 november 14-én. Középiskoláit a Majláth fő­gimnáziumban, a teológiát Nagyváradon végezte. Márton Áron erdélyi püspök szen­telte pappá 1940 május 5-én. Augusztus 1-től Szentjobbon káplán. Az 1946. évben Bihar plébánosa lett. Onnan került Székelyhídra 1954. március 26-án, ahol f. é. március 1-én hosszas betegség után (májrák), a szentségek többszöri felvételével megerősítve költözött az örök hazába. Temetésén a váradi és szatmári Ordinárius kíséretében nagy számban vettek részt paptársai. Lelkészkedése alatt temploma két új harangot kapott és szép kőkerítést, járdával. Saját költségén hozatta rendbe a templomi oratóriumot, a gróf Stubemberg család volt imahelyét. Hegyközszentmiklóson pedig új kápolna épült. Szorgalmasan látogatta az otthoni és kórházi betegeket. Két késői hivatást juttatott szemináriumba. Egyik jelenleg Mindszent plébánosa. PETHÖ JÁNOS LÉNÁRD OEM (1883 — 1971) 1971. jan. 7-én temette dr. Winkler József püspök koncelebrált szentmisével a szombathelyi Szent Erzsébet (ferences) plébániatemplomban. A temetésen meg­jelent Kovács Sándor megyéspüspök és sokan az egyházmegye papsága, továbbá rendi testvérei közül. Jóllehet munkanap és délelőtt 11 óra volt, megtelt a templom. A szombathelyiek jól ismerték a megboldogultat, sokan eljöttek végső búcsút venni tőle. P. Lénárd ebben a templomban kezdte meg lelkipásztori működését. 25 évvel ezelőtt ide vonult vissza nyugalomba. Ez sem volt munkátlan pihenés számára: meg­szokott templomi szolgálatát naponta elvégezte, rendszerint több órán át gyónta­tott. Most is, mint papi élete egész ideje alatt, a papok és hívek készséges lelki­atyja volt. Egyházi elöljárói elsősorban ezért a feltűnésmentes kötelességteljesítő munkájáért becsülték. Rendjében több alkalommal volt definitor, a veszprémi és szombathelyi egyházmegyében pedig püspöki tanácsos. Úgy ismerte mindenki, mint önmaga felé szigorú, napirendjét szerzetesi fegyelemmel megtartó és a megszentelt hagyományokat gondosan őrző lelki embert. A csallóközi Ekelen született egyszerű szőlőmunkás családból. A komáromi bencés gimnáziumban végezte a középiskola alsó évfolyamait és fiatalon a Szűz Máriáról elnevezett ferences rendtartomány tagja lett. Életének 88 évéből 52 évet töltött el kolostorban, húszat az egyházmegyei nyugdíjas papok otthonában. Egész életében kora hajnalban kelt, a közös imádságon — nagy elfoglaltsága ellenére is — mindig pontosan megjelent. Ahol csak megfordult, akár mint alattvaló, akár mint különböző tisztségeket viselő rendtag, mindenütt hűséggel képviselte a megreformált ferences szellemet. Székesfehérvárott hitszónok és később hitoktató, Pozsonyban a papnöven­118

Next

/
Oldalképek
Tartalom