Szolgálat 10. (1971)
Halottaink - Dr. Lancz Kálmán (P. S.)
dékek magisztere és a rend tartományfőnökének titkára, Sümegen, Esztergomban, Budapesten, Veszprémben házfőnök, Andocson és Felsősegesden a plébánia adminisztrátora volt. Falusi plébánosként mindig kiállt a dolgozó parasztság érdekeiért. A daloslelkű Assisi Szent Ferencnek zenét kedvelő fia volt. Meleg barátság fűzte a jeles egyházi zeneszerzőhöz, Pikéthy Tibor volt váci székesegyházi karnagyhoz. Volt idő, amikor kántori teendőket is végzett. Az orgonát különösképpen szerette és ismerte. Saját szorgalmából jeles orgonatervezővé képezte magát. Az ország több templomában az ő tervei alapján készült el az orgona. A budapesti belvárosi ferences templomét Gergely Ferenc orgonaművésszel közösen tervezte. A szombathelyi ferences templomban bemutatott gyászmise énekeit is annak az orgonának hangja kísérte, amelyet életében olyan nagy gonddal P. Lénárd tervezett. (Confrater) DR. LANCZ KÁLMÁN (1909— 1971) Hosszas betegeskedés után jan. 11-én Budapesten hunyt el. Reziben született 1909. dec. 27-én. Középiskolai tanulmányait a keszthelyi premontrei, majd a váci piarista gimnáziumban végezte. 1930-38 között a római Collegium Germanico-Hunga- ricum növendéke volt. 1936. okt. 25-én Rómában szentelték pappá. Hazatérve egy évi káplánság, majd három esztendei szentesi hittanárság után 1942-ben a váci püspöki irodába került; különböző beosztásokban 1947-ig működött itt. 1947-49 között Fóton volt esperes-plébános. A háborút követő nehéz anyagi körülmények között a maga kétkezi munkájával is példát adva kezdte meg a háború alatt megrongálódott remek műemlék-templom helyreállítását, de a pestkörnyéki bejáró munkásokból álló egyházközség hitéletének korszerű megteremtését is. Ebből a munkából szólította főpásztorának bizalma a vegyes vallású, hagyományaiban és műveltségében erősen protestáns jellegű Hódmezővásárhely belvárosi plébániájának élére. A Rómában szinte vérévé vált engedelmességgel vállalta az anyagiakban szétesett, lelkiekben elhanyagolt plébánia életének újjáteremtését, majd az időközben megyeszékhellyé lett város életének különböző bonyodalmait. Mire befektetett munkája gyümölcseit érni látta volna, ismét búcsúznia kellett, mert 1957 szeptemberében az egri Érseki Papnevelő Intézet tanulmányi felügyelője és a Hittudományi Főiskola tanára lett. Végre olyan munkakörbe került, amely adottságainak legjobban megfelelt és ahol Rómában megszerzett elméleti tudását, kiegyensúlyozott lelkiségét, 21 évi lelkipásztori tapasztalatát bőségesen kamatoztatni tudta. Nevelői munkájában a krisztusi egység és egyetemesség szelleme vezérelte. Férfias szemérmességgel szinte titkolt bensőséges imaélete, a rászorulóknak a sajátjából is titkon adni tudó emberszeretete, megértő szívjósága, s ugyanakkor a lényeges kérdésekben soha meg nem alkuvó határozottsága a növendékek által mindig becsült „Lancz atyá“-vá emelte, és „Atya" maradt azután is, hogy 1965 karácsonyán tb. kanonoki kinevezést kapott. Gazdag könyvtárának 200 kötetnyi Krisztus-gyűjteményét a főiskola tanári könyvtárára hagyta. Ebben a magyaron és latinon kívül az összes fontosabb európai nyelveken megjelent Krisztus-életrajzok együtt vannak. Saját Krisztus-képének alapja a- zonban a Szentírás és kedvelt Szent Ágostona volt. Élete utolsó éveiben fogyó ereje dacára is szívesen vállalt papi rekoilekciókat. Ezeken legszívesebben a történeti Krisztus és a hit Krisztusa annyifelől megforgatott kérdését fejtette ki paptársainak, színesen, közérthetően, de a legújabb munkák eredményeit is magába ötvözve. „Konzervativizmusa“ az igazi értékeket őrizni kívánó egyházszeretet volt, a fogalmak pontos és egyértelmű meghatározásának igénye. A krisztusi egyetemesség szellemében minden nemes emberi érték belefért egyéniségébe, beleépült érdeklődési körébe. Amíg ereje engedte, kirándulásai során gyermeki egyszerűséggel csodálkozott el a természet szépségein. Jó költői adottságokkal, kimunkált nyelvérzékkel készített műfordításokat, írta meg sok, templomban 119
