Szolgálat 10. (1971)
Eszmék és események - Teológiai aggiornamento Magyarországon
„érdekeltség“ bizonyítása. Milyen )ó lenne ezt is kidolgoztatni és a sok „dühös“ kétségbeesés helyett ezzel próbálkozni! + Úgy látom, sok emigrált paptestvér élete meglehetősen talajtalan. Azt mindenesetre elkönyveltem, egyikükkel beszélgetve, hogy a kinti kollégák gondolatköre és a mi gondolatvilágunk szinte két világ. Ez részben természetes is; és annál nagyobb értékű, ha a „világnyi“ távolság ellenére helyreáll a reális, egyetemes látás. Nem-mindennapian nagy hivatás, hogy ezt a gondolati szakadékot okos, türelmes, bölcs munkával lassan átkössétek. + A magyar papságnak ezer év óta sohasem volt erős oldala sem az elméleti teológia, sem az aszketikus-misztikus lelkiség. Ereje a ma gyakran támadott egyházjogban, igehirdetésben s a lelkipásztorkodás egyes ágaiban volt. Ami a mai papság általános problematikáját illeti, nem hagyhatunk figyelmen kívül bizonyos egészen közönséges reális szempontokat. Egyes országokban talán épp a nagy jólét okoz a természetfelettiek iránti érzéketlenséggel hitbeli, erkölcsi és fegyelembeli válságot is a papság körében, legáltalánosabb tényezőnek mégis a papi státus anyagi viszonyainak rendezetlensége tűnik fel. A beneficiális rendszer helyébe nem lépett új, egységes szabályozás. Elv ugyan, hogy a kegyurak helyett a nép köteles gondoskodni papjáról, ennek módja azonban nincs megszabva. Távol vagyunk attól, hogy a hívők adományai az egyházmegyei pénztárakba folyjanak be, ahonnan egységes kvóta szerint kerülnek elosztásra. (Ahol még van kongrua, mint pillanatnyilag nálunk, van némi rend, ez azonban megszűnésre van ítélve.) Az anyagi helyzetet tovább nehezíti a plébániai háztartások felbomlása s a pap magárahagyatottsága. Ezen a jóakaratú hívek támogatása sem segíthet, mert hisz a mai családok is küszködnek háztartásukkal, férfi és nő egyaránt munkába jár. Megoldásul a vita communis kínálkozik, de annak rendezése is hosszú előkészületet igényel, s amellett vannak kritikus oldalai. A magános pap nehezebb helyzetben van nemcsak püspökénél, hanem a közös életű szerzeteseknél is. Ne csodálkozzunk, ha épp a több anyagival rendelkező papoknál a cölibátus kérdése is előtérbe nyomult, hisz ma pénzért sem tud segítő kezeket szerezni, hát a Teremtő által rendelt „segítő“ képe könnyen felmerül. Nem kisebb probléma azonban a papság egyházjogi koncepciójában jelentkező degradáció ténye sem. Hisz ha a keresztény pap nem több, mint a püspök „segéde“, akkor alig emelkedik tisztsége az egykori diakónusoké fölé, akik kifejezetten ily feladatra kaptak meghívást. Csak épp hogy többet kell dolgozniok, mert a diakónus teendőin túl még el kell végezniük a kifejezetten papi ténykedéseket is. Az apostoli korban a presbyterek, mint a „nép vénei", minden egyházi határozathozatalban résztvettek, ott voltak az apos93
