Szolgálat 10. (1971)
Eszmék és események - István király - a szent apostol (Közi Horváth József)
célokra emberi eszközökkel törekvő vallásos irányzat zászlaja alá." Mindkét jellemzés igaz, de nem szabad őket kizárólagosnak tekinteni, még kevésbé egymással szembeállítani. A kettő együtt fejezi ki a szentist- váni egyéniséget, a „szentkirály“^, ahogyan a középkorban neve elhagyásával általában emlegetni szokták. István király szentségének páratlan nagysága éppen abban van, hogy ritka és tökéletes harmóniában egyesültek benne az aktív és a passzív erények, a jámborság és életrevalóság, az „Óra et Labo- ra!“, az „Imádkozzál és dolgozzál!" kettős szentbenedeki parancsa, a küldetésének és hatalmának nagyon is tudatában lévő uralkodó és a koldusban Jézust tisztelő hivő, a Boldogságos Szüzet gyermeki bizalommal édesanyjának választó keresztény lélek és a kereszténység gyönge palántáját kemény karral védelmező hadvezér. N,em csoda, hogy ez a monumentális apostoli egyéniség életpéldájának varázsával megfogta és magával ragadta környezetét, az egyházi és világi vezetőket és az egész magyar népet. Századok múltán is úgy beszéltek és írtak róla, mint a „my meg tereesewnknek . . . apostoláéról és „myndden zentsseegheknek és ygassaghnak feenes tyköré“-ről. Ma is a hatása alá kerül mindenki, aki egy kissé mélyebben belemerül ennek a szent magyar apostoli életnek a tanulmányozásába. Példa rá Prohászka Ottokár, aki Szent Istvánnal foglalkozó elmélkedése végén elragadtatással kiált föl: „Magyar a kereszténység, ilyen a te apostoli királyod, szented, hősöd! íme, angyalomat küldöm neked, ki vezessen, — mondja róla is az Isten." Székesfehérvár nagy püspökének szavai megismétlik és megerősítik az első magyarnyelvű Szent István-himnusz költőjének a meggyőződését, amely szerint a szent király: „Kegyes voltából irgalmas Istennek, Adatott menyből, a' Magyar Nemzetnek, Hogy ő általa úttyát igaz hitnek, tanulná, 's szentségnek." Születésének ezredik évfordulóján mondjunk köszönetét az Istennek azért a felbecsülhetetlen értékű ajándékért, amelyet Szent Istvánban kaptunk. És fogadjuk meg valamennyien, — papok, szerzetesek, apácák, világi hívek, férfiak és nők, öreg és fiatal magyar keresztények egyaránt —, hogy szent- séges életpéldáját követni akarjuk, és ennek az evangéliumot sugárzó életpéldának az erejével apostolkodni igyekszünk abban a magyar, vagy idegen környezetben, amelyben élünk és dolgozunk. Közi Horváth József 85
