Szolgálat 10. (1971)
Eszmék és események - Küzdelmünk célja (Otto Rodenberg)
KÜZDELMEINK CÉLJA A Gondviselés szerkesztőségünk egyik tagját németországi útja alkalmából a vonaton egy evangélikus lelkésszel hozta össze. Ő beszélt nekünk először a „Pfarrer- Gebets-Bruderschaft"-ról (PGB), az evangélikus pásztorok imaközösségéről. 1913 áprilisában Halle a. d. Saale-ban 40 evangélikus pap összefogása alapozta meg. Meggyőződésük, hogy a kegyelem mellett, amely Jézus Krisztussal összefűz, s amely Isten tette bennünk, a személyes vallási döntés (megtérés) és az élet állandó odaadása Jézusnak (megszentelődés) alapvető elemei a keresztény életnek — a lelkész életének is. A Krisztusról szóló bibliai tanítást akarják hirdetni és ennek következményeit levonni saját életükre és egyházközségük építésére nézve. Egymást lelkileg támogatják és igazi testvéri szellemben törekszenek élni. Programjukban ilyen pontok szerepelnek: Napi egyéni bibliaolvasás és ima — közbenjáró ima a testvérekért a belső indítás mértéke szerint — kölcsönös készség lelki ügyeik megbeszélésére vagy gyónásra — lehetőleg évente részvétel egy testvérületi gyűlésen — anyagi áldozat a közösség céljaira — felelős részvétel az egész egyház építésében — állandó hűséges törekvés arra, hogy másoknak és a világnak szolgáljanak. A közösség a BRD- ben több mint 700, a DDR-ben kb. 200, Svájcban 60, Ausztriában 40 tagot számlál, Francia-Elzászban is vannak tagjai. Lapjuk először „Brüderliche Handreichung“ címen jelent meg és túlnyomórészt gyakorlati lelkipásztori jellegű volt. Mióta 1961-ben a jelenlegi szerkesztő, Otto Rodenberg átvette, teológiai, elsősorban biblikus irányban halad. Ezt mutatja mostani címe is: Theologische Beiträge. Belátták ugyanis, hogy a lelkipásztori nehézségek messzemenőleg teológiai talajban gyökereznek. Főleg a fiatal papi nemzedék szorul rá hitbeli kérdések tisztázására. Ugyanebből a célból indították meg 1961-től a teológiai hallgatók szünidei szemináriumait, egyetemi professzorok közreműködésével. Teológusok a lapot is ingyen kapják. Jogos a megállapítás: „A szolgálat új, testvéri formája tör itt magának utat.“ — A lap egyik számából örömmel közöljük, a szerkesztőszerző baráti beleegyezésével — akinek szívességéből a fenti adatokat is vettük — egy előadásának egyik részletét. Az előadás az Evangélikus Szövetség nürnbergi biblikus szemináriumán hangzott el. Gondolatmenete világos és örvendetes bizonyság: mennyit fejlődött, objektivizálódott alapelveiben a protestáns bibliamagyarázat. . . . Mintha csak a földből nőtt volna ki, úgy állt előttem, kezében egy kis készülék, és így szólt: „Bocsásson meg, szeretném meginterjúvolni.“ Elvezetett egy kis helyiségbe, elém tartotta a mikrofont és máris föltette az első kérdést: „Hitvalló gyűlést tartanak. Kik az ellenfeleik?“ Még ma is örülök, hogy nem követtem el akkor semmi ostobaságot, hanem egy pillanatnyi szünet után nagyot sóhajtva azt feleltem: „Nekünk csak egy ellenfelünk van.“ — „És ki ez?“ — kérdezte a riporter. — „Sátán." Csak egyetlen ellenfelünk van a nekünk rendelt küzdelemben. A régi, gonosz ellenség. Vele van dolgunk, ha a Bibliát olvassuk. Az ellenség tudja, miért veszi pergőtűz alá az írással való felelősségteljes érintkezést. Úgy vagyunk ezzel, mint egy megközelítési útvonallal a háborúban. Olyan úttal, amelyen létfontosságú utánpótlást szállítanak. Az ilyenek mindig különleges tűz alatt vannak. Az ellenség tudja, miért akarja minder} elképzelhető eszközzel megzavarni az írással való közlekedésünket. Az egyik ilyen eszköz: azt mondja nekünk, hogy csak az a fontos a Bibliában, ami személyesen érint 86
