Szolgálat 10. (1971)

Tanulmányok - Vass György: A modern istenkeresés útjai

új filozófiai irányok is eljuthatnak az istenismerethez.

(AZ EGZISZTENCIALISTA ISTENKERESÉS ÚTJAI: R. BULTMANN ÉS P. TILLICH)

Általánosságban az egzisztencialista gondolkozó az evilági létezés értelmét óhajtja kifejteni. Egzisztenciáját, azaz létét tudatosítva teljes emberi szabadságával próbálja eldönteni életének értelmét.

Ilyen egzisztencialista gondolatmenet irányítja például R. Bultmann- n a k , a német exegétának teológiáját. Szerinte a hit kifejtése és a vallásos ember tudatvilága nem a modern természettudomány igazságát követi. A természettudományos gondolkozástól inspirált modern ember számára a világ zárt rendszer, önálló törvényekkel és önálló kutatási módszerrel. Csak a tudományos megfigyelés és a tapasztalaton épült kutatás tudja kibővíteni és a tudományos újdonságok felé kitárni ezt a zárt rendszert. Istenről nem lehet úgy beszélni, mint ennek a zárt evilági rendszernek egyik okáról, mert tudományos eszközökkel felfoghatatlan, ö valóban elrejtőzött Isten, és a világ, amelyben élünk, önmagától nem mutat létezésére.

De ha tudományos tapasztalataink útjai nem juthatnak el Isten létéhez, talán egzisztenciális tapasztalataink tanúskodhatnak róla. Ezek nem a külső világ objektív megfigyeléséből erednek, hanem személyi kérdéseinkből. „Mit jelent az, hogy én ÉN vagyok ebben a világban? Mit jelent, hogy ebben a világban élek?“ Ez a két kérdés lényegesen különbözik a természettudósok kérdéseitől, mert semmi természeti adottság, semmiféle természeti törvény vagy tapasztalat nem tud rájuk választ adni. Pedig ezek a kérdések érdeklik legbensőbben az embert. Már csak azért is, mert a természettudomány tényei sokszor úgy tűnnek fel előttünk, mint létünket nemcsak segítő, hanem fenyegető tényezők is. Az ember fél, hogy tudományos vívmányai egyszer életrekelnek és megsemmisítik önnön létét. Innen ered az egzisztenciális létkérdés.

Ez a kérdés azonban magában foglalja azt is, hogy bármennyire is részei vagyunk ennek a zárt természeti rendnek, megvan a lehetőségünk arra, hogy ettől függetlenítsük magunkat, hogy döntsünk életünk felett. így a kérdés átalakul: Vajon csak meghatározott tárgy vagyok-e a természet rendszerében, vagy lehetek szabad személy, olyasvalaki, aki szabad döntéssel ki tud szabadulni ebből a bűvös körből és valóban önmaga lehet? A szabad döntés ezek között a körülmények között az ember személyes életének beteljesedésére vonatkozik. Hogy ez lehetséges-e, és hogyan lehetséges, ebben áll a mai egzisztencializmus problematikája.

Mármost Bultmann szerint az ember szabad személyi döntésétől függ, hogy átlépjen a nem autentikus tárgyi lét zárt köréből az autentikus személyi lét világába. Ebben a döntésben burkoltan jelen van az istenkérdés. Mert az autentikus lét világában az Isten léte a végső emberi lehetőség, — éppen azért, mert csak a zárt természettudományos világrenden kívülálló

62