Szolgálat 10. (1971)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Krisztus keresztje

hogy mindvégig szeresse őket. „Nincs nagyobb szeretet annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.“ Igen, barátaiért, mert Jézus számára minden ember barát.

Jézus második szava a Jobb latornak' szól. „Uram, emlékezz meg rólam, ha országodba jutsz." „Bizony mondom neked: még ma velem leszel a paradicsomban.“ A nagy szenvedés lefoglalja az ember minden erejét, figyelmét: nincs módja mások bajára gondolni. Nem így Jézus. A szegény .lator' kérése nincs hiába. A tehetetlenül odaszegezett Jézus szájáról elhangzik az ünnepélyes kinyilatkoztatás: „Amen, mondom neked ..." Nincs itt szó hosszú tisztítótűzről, penitenciázásról. Egy rablóskodásban töltött élet minden foltját eltörli az egyszeri hivő vallomás: „Még ma, igen, még ma együtt leszünk, te meg én, a .paradicsomban' “. „A hit által történik a megigazulás." Jól tudta ezt Pál barátja, Lukács. Megkerült az elveszett bárány, az elgurult drachma, hazatalált a tékozló fiú. Ez a lator az első szent, az egyetlen, akit Jézus maga kanonizált. És aki a mi képünket hordozza.

Jézus harmadik szava már nem emberekhez szól, hanem csupán Istenhez. Megint zsoltárt idéz. A csendes bizalom hangja, mely a borzasztó 21. zsoltárnak („Istenem, Istenem, mért hagytál el?“) csak a végén hangzik fel, itt világosan csendül: „Uram, a te kezedbe ajánlom telkemet.“ De Jézus nemcsak idéz, hanem megváltoztatja a zsoltár szavát. Nem azt mondja: „Uram“, hanem úgy, ahogy mindig szokta: „Abba, édesatyám!“ Azt az Istent, ki úgy elrejtette arcát, ki úgy elhagyta Fiát, Jézus most is úgy szólítja, teljes bizalommal, mély odaadással: „Édesatyám!“ Hiába volt az utolsó „kísértés“: sem a felebaráti szeretetet, sem az istenszeretetet nem tudta kiölni Jézusban a borzasztó kínhalál. Kiadja lelkét — és mindvégig szeret.

János evangéliuma, mint mindig, Jézus keresztjének iskolájában is a legnagyobb távlatokat nyitja meg számunkra. A jánosi Jézus szenvedése megdicsőülés. A kereszthalál nem megaláztatás, melyet csak követne a feltámadás glóriája, mint ahogy Pál értette: nem, már maga a kereszt fel- magasztaltatás. Itt van a mindenség közepe, mindennek csúcspontja. Jézus „megy“, megy az Atyához. Szereti az Atyát, végesvégig. Szereti övéit, végesvégig. Ezért járja az önzetlen szeretet, alázat és engedelmesség útját a végletekig. Az ő önkéntes odaadásában tárul fel számunkra az Isten szíve: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta ..." Nem, a kereszten nem rejtőzködik (latét) az Istenség, hanem feltárul (patet!). Mert az Isten személyisége végtelen szeretet.

Az egész Szentírás itt teljesül be. „Asszony, íme a te fiad; Fiú, íme a te anyád." Jézus szava a Genezis szavait visszhangozza. Az első asszony és az első férfi, akik olyanok akartak lenni, mint az Isten, a gőgös engedetlenség bűnének útján, és belebuktak a halálba ... Új Ádám van most itt, és új Éva. Megoldódik a bűn és halál problémája. A1 bűnszülte halál, a meggyilkoltatás lett az a hely, ahol kivirágzott a legnagyobb szeretet:

52