Szolgálat 10. (1971)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Krisztus keresztje

Jézusé, Máriáé. Csak így tudta teljesen kinyilatkoztatni magát bolond szere- tetében az Isten. Jézus megmutatja, hogy milyen az Isten az ember formájában és milyen az ember az Isten formájában. „Szeretni tisztán: megistenü- lés.“ (Reményik.) Mert szeretet az Isten. Az új Ádám és az új Éva egy új emberiségnek lesznek ősszülői, akik a Lélek által tőlük származnak, az Istenben „maradnak" és az Isten őbennük.

De nemcsak a Törvényt (Genezis) teljesíti be Jézus, hanem az Ószövetség másik felét is, a Prófétákat. „Hogy beteljesedjék az írás, Jézus így szólt: .Szomjazom1“. Melyik írásra gondolt vajon? Azokra a zsoltárokra, melyek az igaz ember szenvedéseit ecsetelik és kínzó szomjáról beszélnek? Lehetséges. De talán inkább egy másik zsoltárra gondolt, melyben ott cseng az összes próféták nagy vágyakozása: „Mint gímszarvas a forrás vizére, úgy szomjazik lelkem reád, Uram!" (Ps. 41.) Jézus vágyakozik Atyja után, menni akar már az Atyához, aki mindig vele van ugyan, de akihez most mégis mennie kell, menni egy emberszív halálos szeretetével. Hogy mikor egy emberéletben kirajzolódott végesvégig a fiúi vonatkozás: „az Atyától", „az Atyához“, akkor áradjon ki kettőjük találkozásából a Szentlélek élő vize miránk, emberekre. Hogy mi is egyek lehessünk őbennük, és bennünk legyen a Szentlélek: az a szeretet, mellyel az Atya szereti örökké Fiát, és bennünk legyen Krisztus, a feltámadott.

Végül pedig kimondja Jézus a hatalmas szót: „Beteljesedett“. Igen, minden beteljesedett. Kinyilvánult teljesen az Isten szeretete. Megnyílt véglegesen az ember útja az örök isteni élethez. Megérett a halál aktusában Jézus szíve a szeretet izzó kohójává. És a szeretetnek ebben az állapotában él a feltámadt Krisztus örökké, mint a legistenibb Isten és a legemberibb ember, akiben az Isten is meg az ember is elérte legmagasabb lehetőségét a szeretet örvényében.

Az evangélisták nagyon hangsúlyozzák, hogy a feltámadott Krisztus megőrizte szent sebhelyeit. Hogy mit jelent egy „sebhely“ egy feltámadott, átlelkiesített testen, azt mi el sem tudjuk képzelni. De a tényt letagadnunk nem lehet. És a hittudósok jól tennék, ha újra átgondolnák a „szent sebhelyek“ mély teológiáját. Ö, aki az alfa és az omega, aki által minden lett és akiben minden lét értelmét és célját leli, öt szent sebhelyet hordoz örökké. Ez legnagyobb dicsősége, ez az abszolút isteni önkinyilatkoztatás. Mert az Isten szeretet. És ezt kell hinnünk. Sziklaszilárd hittel. Hinni, hogy túl minden összeomláson és minden halálon, az Úr Krisztus végül is átadja majd a dicsőséges sebhelyeivel bélyegzett világot az Atyának. Hogy az Isten mindenekben minden legyen. Hogy a szeretet mindenekben minden legyen.

53