Szolgálat 10. (1971)
Tanulmányok - Zichy Aladár: A harmadik világ
alkatrészeket. Gazdaságos fölhasználásuk lehetetlen, ha nincs aki a költségeket figyelemmel kísérné. Hiábavaló a legelsőbbrendű vetőmag szétosztása is, ha az nem párosul kellő oktatással a vetés idejét, módját, a növény ápolását illetőleg. A műtrágya hatása meg egyenesen káros, ha helytelen mennyiségben adagolják. — A kiküldött szakembereknek rendszerint csak minimális vagy annál is kevesebb ismeretei voltak a megsegítendő országok emberi viszonyairól. Következésképp általában túlbecsülték a teljesítőképességet, nagyigényű terveket szerkesztettek, amelyek technikailag is, emberi vonalon is csak fiaskóhoz vezethettek. Naív és sablonos projektumokkal a legnagyobb baklövéseket követtük el. A kevésbé örvendetes tapasztalatok a hatvanas évek végén megrendítették a hitet a fejlődés gyors elérésének lehetőségében. Ehhez járult még, hogy a segélynyújtó hatalmak nem találták meg politikai számításukat, mert pártfogoltjaik makacsul, s szinte en bloc vonakodtak politikai hálát tanúsítani; azaz a gazdasági segély elfogadása ellenére is ragaszkodtak politikai függetlenségük megőrzéséhez. Kelet és Nyugat segélye a harmadik világ felé az abszolút számokat tekintve nem esett ugyan vissza, de a segély növekedése csökkent, ami a kétely és a tanácstalanság jele. A krízis hatása alatt a segélynyújtás jelenleg minőségi változásokon megy át. Talán ez az alkalmas pillanat arra, hogy röviden mi is levonjuk a múlt tanulságait. Milyen legyen a hathatós segély? A kínai mondás azt tanácsolja: „ne halat adj a szegény embernek, hanem tanítsd meg halászni!“ Nem arról van szó tehát, hogy az elmaradt, szegény népeket nagylelkű alamizsnaosztogatással tétlenségre szoktassuk. A kenyéradomány csak arra való, hogy életet mentsen, s hogy fizikai erőt szolgáltasson a munkához. Ez a segély első lépése, amit a munkaerő képzésére, a tudás gyarapítására irányuló további segélynek kell követnie. A harmadik világ számára a tréning a fontos (ha ezt maguk gyakran nem is látják be). Az önsegély, ill. annak megszervezése — akár közvetlen anyagi támogatás nélkül is — hosszú távon a legjobb segély, mert egy életre szól. — Továbbá: míg nem tudjuk garantálni a modern technikai eszközök folyamatos szállítását és szakszerű kezelését, nem értékesebb-e megtanítani a harmadik világ-beli embert arra, miként lehetne egy pár jó ötlettel és következetességgel a saját erejéből, a saját világából többet kihozni? A második fontos szempont: a fejlődés organikus volta. Egy országot csak egészében lehet egészségesen és tartósan fejleszteni. A súlypont természetesen az adottságoktól függ. A földműves réteg fejlődését azonban semmiképp sem szabad elhanyagolni, mert ez a réteg a népesség túlnyomó többségét teszi ki. Egy szektor intenzív kiemelése és fejlesztése kétséges eredményekhez vezet. Vegyük példának az iskolaügyet! Egy analfabéta társadalomban az iskola félreérthetetlenül új életforma felé irányítja a fiatal életeket. Ha aztán az iskolavégzett gyereket nem várja megfelelő munkahely, mint ahogy nem is várhatja, mert a hagyományos életforma nem változott, akkor csalódott, esetleg elégedetlen réteg termelődött csak ki. Az iskolázás csak elidegenített a hagyományos élet- és gondolkozásmódtól, éket vert a nemzedékek közé. Mennyivel fonákabb a helyzet a túlzott iparosításnál! A helyes segélynyújtás további fontos követelménye, hogy csak annyit segítsünk, amennyi szükséges. A gyámkodás csupán1 ellenszenvet táplál. 43
