Szolgálat 10. (1971)

Tanulmányok - Zichy Aladár: A harmadik világ

Ne kíséreljük meg az európai kultúrát rákényszeríteni a keleti vagy trópusi emberre! Bizonyos alapértékek átvétele úgyis a munkamódszer, a tanulmányi rendszer, a célkitűzések elfogadásával jár, sőt annak előfeltétele. Rövidlátásról, az adottságok végzetes félreismeréséről tanúskodnék viszont, ha életformánkat egészében akarnánk rákényszeríteni a fejlődő országok emberére.

Tartsuk szem előtt azt is, hogy a fejlődés, mint minden változás, természetszerűleg nehézségekkel jár, időt és türelmet igényel. A statisztikai adatok csalókák. Nem ítélhetjük meg a haladás mértékét csupán gazdasági alapon, számításon kívül hagyva az emberi tényezőt. Vajon nem hosszabb-e az út a hegyi pásztor kunyhójától egy húszezres város albérletéig, mint a húszezres városból valamelyik világvárosba? Az első összehasonlíthatatlanul több szorongással, nagyobb elhatározással, több veszéllyel és töréssel jár, magyarul: lényegbevágóbb emberi változást, tehát több időt igényel. El kell fogadnunk, hogy a tanulás hibákon, anyagi veszteségeken, kísérletezéseken át történik. A segítőkészségnek tehát tapintattal, türelemmel és megértéssel kell párosulnia, ha eredményes akar lenni. Nem szabad túlzott követelményekkel elvenni az önbizalmat. A fejlődéshez mindenekelőtt a vágy fölkeltése és a sikerbe vetett hit szükséges.

Legfontosabb lehetőség az eddigi erőfeszítések folytatása mellett a szellemi értékek átvitelének fokozása, hordozójának, az embernek nagyobb méretű bevetése által. A tőke, a technológia mellett emberi értékeket kell szélesebb alapokon mozgósítanunk. Ha fölülről nem értük el a kívánt eredményt, nem kézenfekvő-e széles (paraszti) rétegek megmozgatásának megkísérlése alulról, a tudomány alapvető, egyszerű, közvetlen hasznot hajtó gyakorlati, hétköznapi alkalmazásával? Ezzel nem azt akarjuk állítani, hogy a népek keveredése, különböző világképek, ízlések, igények és stílusok találkozása nem fog időnkint nehézségbe ütközni. Tény azonban, hogy a fejlődés nem történhet elszigeteltségben. Tény, hogy az eddigi tapasztalatok — a harmadik világ diákjai a fejlettebb országok egyetemein és a fejlettebb országok szakemberei a harmadik világban — biztató jelek ezen útirány további követésére. A szakerők nagyobbméretű kiküldése lehetővé tenné a harmadik világ számára a modern gondolkodás megismerését, s ugyanakkor növelné a fejlettebb országokban a harmadik világ életének és nehézségeinek megértését, az igények és szükségletek fölmérését. Személyes engage- ment-t és példát követel, amelynek hatása nevelő. A siker nem függ komoly szervezési teljesítményektől, amiben a harmadik világ rendkívül gyenge. Korrupcióra nem ad lehetőséget. S végül az embereket a saját környezetükben neveli anélkül, hogy kitépnék őket megszokott életükből. A kis projektumok, főleg a mezőgazdasági termelő módszerek és az egészségügyi nevelés (higiénia) területén, lehetővé teszik, hogy a harmadik világbeli ember több és jobb minőségű rizst termeljen, lássa, hogyan lesznek egészségesebbek gyermekei, átsétáljon az újonnan és szilárdabban megépített hídon, s

44