Szolgálat 10. (1971)
Tanulmányok - Zichy Aladár: A harmadik világ
nyáján testvérek vagyunk Krisztusban. Az éppen megsejtetett távlatok fényében elsőrendű feladatunk a világarányú öntudat és lelkiismeret kifejlesztése és személy szerinti elsajátítása. Természetesen mindenkinek a saját inge esik a legközelebb, de ezen túl be kell idegeznünk a világviszonylatban való gondolkodást és részt kell vennünk egy világjólétre irányuló politika érvényrejuttatásában. A többség alkotó részvétele itt sajnos még hiányzik. A fejlődés előmozdítása Az elmaradott országok fejlődésének legjobb iskolája az üzleti kapcsolatok szorosabbá tétele lenne, mert ez önműködően ösztönöz versenyképesebb, tehát nívó- sabb teljesítményekre. E kapcsolatok azonban az elmaradott népeknek csak elenyésző százalékát érintik. Ezenkívül a fejlődő országok ipara még oly gyenge, mezőgazdasági termékeik minősége oly kevéssé versenyképes, hogy az élet nyers iskolája, a piac, a verseny inkább tönkretenné, mint erősítené őket. További nehézség, hogy ezekben az országokban éppen a modern értelemben vett üzleti érzékkel és szervező tehetséggel megáldott réteg hiányzik. A fejlődéshez tehát segítségre, anyagi és szellemi támogatásra van szükség. Ilyen támogatás tulajdonképp csak az ötvenes évek óta létezik. Hozzáfűzhetjük: elsősorban érdekből. Az erősebb országok politikai-gazdasági érdekszférájuk megőrzésére vagy bővítésére törekedve kénytelenek voltak az újonnan függetlenedett, nyersanyagot és előbb-utóbb piacot is jelentő országok kegyeinek elnyerésére törekedni. Egymással versengve kötelezték el magukat segélynyújtásra. A harmadik világ a segélyek egy részét élelmiszer behozatalára használta fenyegető éhínségek elkerülése, vagy a gyenge tápértékű élelmezés följavítása érdekében. A segélyösszegek másik része a befektetés céljaira maradt: árucikkek behozatala (gépek, vegyszerek, műtrágya), közérdekű létesítmények (utak, gátak, vasutak, kikötők, hírszolgálati berendezések). A „zöld forradalom“ bebizonyította, hogy tervszerű öntözéssel és vegyszerek alkalmazásával a rizshozam kétszeresen, háromszorosan emelhető. Emberi vonalon is bizonyos csereforgalom bonyolódott le. 1968-ban a fejlett országoknak százezernél több szakembere dolgozott a harmadik világban, míg az elmaradott országokból 80 000 fiatal vagy felelős pozíciót betöltő személy került fejlettebb országba kiképzésre vagy továbbképzésre. A segélynyújtás elsősorban bilaterális, tehát két állam közti egyezményen alapuló kapcsolatok formájában történt. A multilaterális, azaz nemzetközi segély tulajdonképp csak a hatvanas évek óta létezik. Ez a segélynyújtás fejlettebb formája. Megszervezése körülményesebb ugyan, de komoly előnyöket nyújt. Megszünteti a segélyezett állam közvetlen függőségét, továbbá azt a kellemetlen lélektani viszonyt, amely minden jótékonykodás nehézsége. Lehetővé teszi a segélyek koordinálását és igazságosabb elosztását. Végül könnyebbé válik olyan feladatok megoldása, amelyekhez mindenképp több ország együttműködése szükséges. A multilaterális segélyek integráló hatása kétségbevonhatatlan. Bár az elmúlt húsz év mérlege kétségtelenül pozitív, mind a segélyezésben, mind a segély felhasználásában komoly hibák történtek. A segélyt nyújtó országok saját politikai vagy kereskedelmi előnyüket igyekeztek biztosítani. A segélyt fogadó országok vezető rétegei pedig politikai vonalvezetésüket igazoló látványos ipari létesítmények biztosítását óhajtották. Általában a fejlődést mindkét részről úgy értelmezték, mint az ipari forradalom gyors megismétlését. Esztendők tapasztalatára volt szükség, hogy a figyelem a földből élő széles tömegekre és az élet minden vonatkozásában a fejlődés emberi momentumaira terelődjék. Az új gyár új gépei ui. elromlanák, ha nem hozzáértő kezeli őket; megjavíthatatlanok, ha nincs aki meg tudná rendelni az 42
