Szolgálat 10. (1971)
Tanulmányok - Zichy Aladár: A harmadik világ
ség előrehaladott részének anyagi jólétét hozó iparosodás. S ez az a világ, amely embertelen helyzetét lassan fölmérve és növekvő vágyaitól hajtva a történelem útjának megrövidítésén fáradozik, de ébredező öntudatával maga óhajtja eldönteni útját. A „harmadik világ“ fogalma goromba általánosításokra ad alkalmat. Hiszen ezzel a fogalommal fedünk kicsi és nagy, természeti kincsekben gazdag és szegény, népes és ritka népességű, tradicionális és modernebb társadalmi felépítésű országokat. Mellőzzük a politikai rendszer és a gazdaságpolitika szélsőséges különbségeit. Nem vesszük külön tekintetbe a régi kultúrákkal büszkélkedő, vagy azoknak legalábbis maradványaival rendelkező népeket. Ennek a sokféleségnek egy lapon való emlegetése és összehasonlítása egy statisztikai érték, az egy főre eső évi jövedelem alapján történik. Általában ha egy ország átlaglakosának 500 US dollárnál kevesebb az évi jövedelme, akkor azt az országot a kevésbé fejlődött, elmaradott, vagy ahogy (elég értelmetlenül, főleg az udvariasság kedvéért) mondani illik, a „fejlődésben lévő" vagy „fejlődő“ országok közé sorolják. (Ázsiában, Afrikában és Délamerikában az egy főre eső évi átlagjövedelem jelenleg 100 dollár körül mozog.) Amikor a harmadik világról beszélünk, tudatában kell lennünk a kevésbé fejlett országok — számuk meghaladja a százat — eme különbözőségének. Éppúgy szem előtt kell tartanunk, hogy fejlett és fejletlen közt lehetetlen éles határt húzni, s hogy a politikai határokon belül is számottevő különbségek lehetnek az életformát és életszínvonalat illetőleg. Az elmaradottság fő jellegzetességei a közösségi életben A következőkben kíséreljük meg áttekinteni az elmaradottság jellemzőit politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból. Próbáljunk a harmadik világ nehézségeinek gyökereiig hatolni! Politikai vonalon az egyik súlyos probléma történelmi. A jelenlegi országhatárok többnyire a gyarmatosító hatalmak nemzetközi huzavonájának szüleményei. Meghatározásukban hadászati és gazdasági szempontok, nem pedig népfaji és nyelvi adottságok játszottak döntő szerepet. A ma fönnálló politikai egységeknek következésképp a kulturális, nyelvi és faji pluralitás a lényege. Ez a második világháború után hirtelen önállósult államokban mint széthúzó erő érezteti hatását. A belpolitikai színtér cselekménye a nemzeti egység megosztása vagy megtartása körül forog. Ez a vajúdás a fejlődés szempontjából az erők sajnálatos lekötését jelenti. Ugyanakkor tudatosodási folyamat zajlik le. A nemzetek családjában elért politikai nagykorúság má- morító érzése és felelős szerepe új tapasztalat a harmadik világ számára. A nemzeti öntudat szárnybontogatásának velejárója azonban a kísérleti állapotokra jellemző bizonytalanság. A külpolitika természetesen nagyrészt a belpolitikai helyzet lecsapódása. A belpolitika különlegessége pedig abban áll, hogy a döntések nem hasonló értékrenden nyugvó politikai elképzelések vetélkedésének, hanem alapjaikban különböző rendszerek vérremenő összeütközésének eredői. Mennél nagyobb a megoldásra váró problémák nyomása — a többévszázados lemaradás behozásánál valóban létkérdések forognak kockán —, annál nagyobb a tét, annál türelmetlenebbek a megoldást sürgető hangok, annál kevesebb időt kap a vezető réteg a kül- és belpolitikai válasz 34
