Szolgálat 10. (1971)

Tanulmányok - Zichy Aladár: A harmadik világ

kidolgozására és kivitelezésére. Annál erősebb a kísértés is egy érzelmekre ható, szlogánokkal dobálózó, demagóg politikai vonal követésére. A megoldandó kérdések súlyossága szélsőséges megoldások felé sodorja a közvéleményt. Ezért a harmadik világban az egyik rendszer sikertelensége és bukása rendszerint egy homlokegyenesen ellentétes rendszer uralomrakerülé- sét vonja maga után, a gyakori változás és bizonytalanság összes káros következményével.

További fontos adottsága a harmadik világ országai politikai életének a vezető és vezetett rétegek közti űr. Az emberi egyenjogúság hangoztatásának és kezdeti megvalósításának korában az egyetlen elvileg képviselhető államforma a demokrácia. De az bizonyos alapismereteket, ahogy mondani szokás: politikai érettséget tételez föl. A fejletlen országok népessége zömének érettsége azonban, már csak fizikai izoláltsága vagy írástudatlansága miatt is, messze elmarad a követelmények mögött. A közügyek demokratikus intézése az idők igénye ugyan, de gyakorlatilag kivihetetlen. Továbbá hiányzik még az erős középosztály, ennek pedig egyenes következménye a politikai, gazdasági és társadalmi életet átható korrupció. Hol van a világon az a hatalom, amely nem korrupt, ha nem ellenőrzik?

Mi a helyzet gazdasági téren? Ha egy ország önállósulása nem zökkenő- mentesen történik — mint ahogy rendesen nem így történt —, hanem a gyarmatosító hatalom szakerői (hivatalnokok, mérnökök, gazdasági vezetők] hirtelen távoznak el, az a bányák termelésének csökkenésével és az ültetvények hozamának megcsappanásával jár. Esetleg máról holnapra megszűnik pl. az anyaországból származó gépekhez a pótalkatrészek szállítása. A hirtelen politikai függetlenségnek ezért gyakran magas gazdasági ára van. — A harmadik világ gazdasági életének tulajdonképpeni problémája természetesen az, hogy népességének 75-80 o/o-a a mezőgazdaságból él (ideértve a gyűjtögetést, halászatot, vadászatot, fakitermelést és állattenyésztést is) és ősidők óta alkalmazott primitív munkamódszerekkel csak annyit képes termelni, amennyi létfenntartásához szűkösen elegendő. Piacra csak annyit szállít, hogy onnan kezdetleges szerszámait és kellékeit (baltát, szöget, sarlót, némi textilárut és petróleumot) beszerezhesse. Indiában, Pakisztánban még ennyire sem telik. A földből élő nép túlnyomó része persze nehezen elérhető és nehezen szervezhető. Az önellátó életforma fölbomlása talán csak a tranzisztoros kisrádió varázsával indult meg igazán. Végeredményben ez a fejlődés tragikuma: a modernizáció a mezőgazdaságot éri el legkésőbb, holott ez az a gazdasági ág, amelyből még mindig és még sokáig a legtöbben élnek.

Az ilyen gazdasági rendben nem lehet szó számottevő tőkeképződésről. Ezért nincs lehetőség sem anyagi befektetésre (gépek, szerszámok beszerzése), sem munkaerő-kiképzésre (iskolázás), és csak szórványosan kerülhet sor közérdekű létesítmények (pl. utak) közös létrehozására. A létminimum

35