Szolgálat 10. (1971)
Tanulmányok - Zichy Aladár: A harmadik világ
Zichy Aladár A HARMADIK VILÁG Manapság tele van az újság az elmaradott országokkal foglalkozó hírekkel. Hírközlő eszközök túlnépesedésről, nyomorról, ezreket elpusztító természeti csapásokról közölnek riportokat és a segélyakciók méreteit tükröző adatokkal árasztják el a modern embert. Időnként egy-egy képről vézna, kiéhezett, valamilyen végzetes kórban szenvedő gyerek néz ránk. Ilyenkor értetlenül állunk vagy talán kellemetlenül érezzük magunkat, mert a baj, amelynek orvoslása nem kézenfekvő, mindig nyugtalanító. Megzavarja privát, féltett, különbejáratú békénket. — Akinek a munkája úgy hozza, vagy más okból alkalma nyílik körülnézni, az aztán többet lát. Hat érzékszervén keresztül válik nyomasztó élményévé egy tőlünk idegen világ szerencsétlen volta. Aki egyszer látta, amint egy fiú Kairóban az utcán a még meleg tevehulladékból kapargatja ki és teszi szájába a megnememésztett magvakat, az nehezen tud magának megfelelni a kérdésre: hol is van végeredményben az emberi méltóság határa és hol kezdődik az állat. Pedig nem kell föltétlenül piszkos városnegyedekbe menni benyomásokért. Tanulságos lehet egy félórás kocsizás a kivilágított Királynő Nyaklánca sétányon, Bombay büszkeségén is. Ott az úttest és a járda betonén ezer meg ezer, mocskos leplekbe vagy rongyokba burkolt, csontos alak fekszik egymás mellett, valahogy úgy, mint a vasúti sínek talpfái mozdulatlan, végtelen sorban, csak szorosabban és reménytelenül. Munkanélküliek. Sőt munkaképtelenek. Máshol van sok munkaképes is. Fiatalok, középiskolát végzettek. Olyan állást keresnek, ahol hasznát veszik a 8 vagy 12 év iskolának. De ilyen munka nincs. S egyéb is csak elvétve. Sok gyerek azonban el sem jut ide. Személyes élményt idézek: ........egy hete temettük a kis kölköt. Rég nem jött már futballozni. K unyhójukban gubbasztott. Láttam, nagyon összeesett. Kórházba vittem. S talán épp ezt nem lett volna szabad. A viszonylag hűvös kórteremben kapott tüdőgyulladást. Ez aztán másfél nap alatt végzett vele. Az orvos sajnálkozott: malária, rossz táplálkozás. — A halál a lét szemszögéből nézve természetesen mindig értelmetlen. De nekem arra kellett folyvást gondolnom, nem különösen értelmetlen volt-e ebben az esetben. Ezen a szigeten van szabad föld elég, ad az Isten esőt, tehát lehetne élelem. És orvos is van, akihez időben, sőt ingyen lehet menni tanácsért és gyógyszerért. Mért kellett hát akkor a kis kölköt mégis eltemetni?“ Talán személytelenebb, fakóbb, de mindig szenvedéssel, tudatlansággal és emberi tehetetlenséggel kapcsolatos képek vetődnek föl bennünk, ha a harmadik világról van szó. Arról a világról, melyben az átlagembernek kijutó anyagi javak mértéke csak tört része annak, amit korunkban egy ember anyagiakban elérhet. Ez az a világ, amelyben a technológia vívmányainak alkalmazása még gyermekcipőben jár, amelyben alig indult meg az emberi3 33
