Szolgálat 10. (1971)
Tanulmányok - Gánóczy Sándor: Az ökumenizmus mai irányai
számolva. Mert a régi kifejezésmód ma sokszor félreértésekre ad okot, s így közvetve a hitehagyás terjedéséhez vezethet. Ilyen alapvető kérdésekkel minden keresztény közösségnek foglalkoznia kell, amennyiben egy szekularizálódó társadalomban él. Mindegyikre ráhárul ez a feladat, ha nem akarja, hogy a racionalizált és pluralista világban éppen a legműveltebb rétegekkel veszítse el kapcsolatát. Az ilyenfajta szellemi erőfeszítés természetesen csak serkentőleg hathat az ökumenikus párbeszédre. Hiszen ma már nem annyira a protestantizmusnak vagy a katolicizmusnak, hanem inkább magának a kereszténységnek a fennmaradásáról van szó. Radikális problémák korát éljük: radikális megoldások kellenek. Mindent egybevetve azt mondhatjuk, hogy az ökumenizmus jelenlegi kettős irányzata üdvösen és reménységet keltőén egészíti ki egymást. Kinyílás a világ nagy egzisztenciális kérdései felé, s ugyanakkor erőteljes belső „aggiornamento": a kettő együtt a kereszténység számára új fellendülés lehetőségét hozhatja magával. Az élet-halálharc mindig jót tett életrevaló embereknek . . . JEGYZETEK 1 Réflexions et suggestions concernant le dialogue oecuménique. Munkaeszköz (document de travail) az egyházi hatóságok számára, a Zsinat ökumenizmus-dekrétumá- nak gyakorlati alkalmazására. Secrétariat pour I’unité des chrétiens, Service d'information, n° 12, 1970/IV december, 5. oldal. 2 A kétfajta közösség különbségéről lásd: ökumenikus dekrétum 3. 3 Ez a találkozó 1971 április 12-18 között zajlott le a svájci Sionban a Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom és az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia Szabadegyetemének közös rendezésében, mintegy kétszáz külföldi és otthoni magyar részvételével. 4 Ez a Vegyesbizottság 1967-től 1970-ig folytatta tevékenységét 15 különböző felekezetű és nemzetiségű teológus bevonásával. A főbb kérdéseket összefoglaló előadásokban a következő résztvevők tárgyalták: R. Schnackenburg (a kutatás jelenlegi állása az apostolkérdésben), E. Lanne OSB (a helyi egyház; pluralizmus és egység), J. D. Zizioulas (az eucharisztikus közösség és a katolicitás), J. Bőse (az egyház katolicitása), A. Gánóczy (egyházi szolgálat, püspöki és primátusi szolgálat), J. L. Witte SJ (az egyház szakramentális jellegének problémája), W. Pannenberg (az eszkatológia jelentősége az egyház apostoli voltának és katolicitásának megértésében). E szövegeket lásd az ISTINA 1969/1, január-márciusi számában. 5 A kijelölt bizottság legutóbbi ülése 1971. ápr. 13-án volt. 6 Lásd a Zsinat dokumentumát: „Declaratio de Ecclesiae habitudine ad religiones non-christianas“, AAS 58 (1966), 740-744. A 4. § így kezdődik: „Krisztus egyháza elismeri, hogy hitének és választottságának kezdetei Isten üdvösségszerző titkos terve szerint megvannak már a pátriárkáknál, Mózesben és a prófétákban. Vallja, hogy a keresztények valamennyien Ábrahám fiai hitük folytán ...” 7 Vajta Vilmos evangélikus és Gánóczy Sándor katolikus professzor. 8 Lásd cikkemet: „Comment valoriser la Collegialité vis-á-vis d^ la primauté papale?“ CONCILIUM 1971 április. 32
