Szolgálat 9. (1971)
Tanulmányok - Béky Gellért: A pap Istene
A pap ne irigyelje hát a tudóstól tudományát; ne nyugtalankodjék a világiak széleskörű, sokoldalú tapasztalata láttára, de legyen otthon Isten dolgaiban, amire rendelve van. Hallgasson szívesen a hívekre, nem-keresztényekre, ha azok tudományáról, munkaköréről folyik a társalgás; ám állja meg helyét, mikor papi teendőkről, a pap igazi, sajátos mesterségéről van szó! B) Istennek élni Szent Pál szerint Krisztus egész élete Istenért való élet volt (Róm 6,10). A pap hivatása folytán és a Krisztussal való szoros kapcsolata révén csakugyan Istennek él. Isten miatt az, ami, vagyis pap. 1. Ha az összes létező valóságot minden áron csoportokba akarnánk fölosztani, a következő három osztályt lehetne belőlük csinálni: a) Isten b) az ember c) és minden más, ami ezen a kettőn kívül létezik. Nos, attól függően, hogy melyiket tesszük meg a három közül központnak, három meglehetősen eltérő világnézetet kapunk. a) Kezdjük az utolsón. Tegyük fel, hogy a látható, tapasztalható, mérhető dolgok az igazában létező, fontos valóság. Következésképpen a többi dolgok — mi emberek és Isten is (ha ugyan van) — csupán az anyagi világ függvénye és járulékos kiegészítője. Máris megkaptuk az anyagelvű világképet. b) Ha meg az embert, az ént tesszük meg az összes létezők középpontjának és igazi értelmének és magát Istent is az ember mértékével mérjük: a humanizmusnál kötünk ki. Vallási téren meg a mitológia világába jutunk el, ha ugyanazt a zsinórmértéket tekintjük kalauznak. Az istenek is az ember képére és hasonlatosságára teremtett lények. c) A Szentírás Istent tekinti a létező valóság természetes központjának, minden teremtett valóság alfa és ómegájának. Innen nézi az embert és az anyagi világot is. Isten ad értelmet, színt, célt, beteljesedést az embernek és a világnak egyaránt. 2. A keresztény és természetesen elsősorban a pap az isteni központból éli meg és magyarázza az eseményeket és önmagát. A Szentírás óta és főleg Jézus Krisztus korszakalkotó nagy kinyilatkoztatása óta tudjuk, hogy az ember is, a világmindenség is Istentől, Istenért van és hogy minden teremtett létező valóság Benne találja meg igazi rendeltetését és beteljesedését. A pap ennek az eleven hitnek Istentől rendelt képviselője, megbízható tanúja és hűséges szolgája. Mindenekelőtt és elsősorban összekötő kapocs, „küldött“, „közvetítő" Isten és az emberiség meg a világ között. Vagyis „pap“. 3. Manapság divat egyes országokban a papot tanár úrnak, professzornak, tanácsos úrnak, írónak, tudósnak, teológusnak, filozófusnak és miegymásnak címezni. Sok pap kitüntetésnek veszi ezeket a megtisztelő titulusokat. Pedig azzal, hogy a papok és teológusok futballoznak, rajonganak a jazzért 4 49
