Szolgálat 9. (1971)
Tanulmányok - Béky Gellért: A pap Istene
és értenek egy cseppet az absztrakt festészethez, mákszemnyit sem lesz hihetőbbé egy hittitok sem (Szczesny). Teilhard de Chardin legszebb dicsérete talán nem annyira roppant tudományossága, még csak nem is felette korszerű meglátásai, hanem egyszerűen az a tény, hogy még ateista barátai is csak mint „le Pére Teilhard“-ot emlegették életében és halála után is. Számukra tudós barátjuk elsősorban a pap, a „Pére" volt. A világmindenség szenvedélyes kutatója és őszinte csodálója, a nem keresztényektől is elismert nagy humanista pap volt a szó igazi és teljes értelmében! Isten volt számára az éltető elem, a központ, a valós „milieu", a titok kulcsa, az Alfa és Omega . . . Minden ember él valaminek. Van, aki a pénznek él. Mások a szórakozásnak, a szív és test örömeinek. Vannak olyanok is, akik valósággal élnek- halnak a sportért, politikáért, hatalomért, művészetért. Vagy csak egyszerűen élnek a hivatásuknak, a kötelességnek. A pap Istenért, Istennek él. Mert ha nem Annak él, nincs létjogosultsága mint papnak a társadalomban. Csak „errant block“ a történelem mesgyé- jén . . . C) A reménység Istenével 1. Ha Isten a létező valóság igazi középpontja, célja és értelme; ha 0 a történelem rejtett tengelye és fókusza: akkor a pap szintén benne kell hogy legyen a teremtett valóság és a történelem gyújtópontjában, az események sűrűjében. Hitével, reménységével, szeretetével ott áll a mindenség sugárzó közepén mint tanú, mint közvetítő, mint Isten és az emberek szolgája a világ üdvösségére. Ismert dolog, hogy szent Pál éppen a fogságból írta legfényesebb leveleit, a keresztény reménység diadalmas himnuszait. Jeremiás próféta a tespedés, kétségbeesés elhurcolt áldozatait plántálásra, építésre biztatja a babiloni fogságban kesergőkhöz írt levelében (Jer 29,5-6) Házat építeni, kertet tartani; nem fogyni, növekedni: ez a jelige, a reménység fénylő csillaga annak, aki hisz. Mert aki tud hinni, az sohase hagyja cserben sem a földet, sem a társadalmat, ültet, épít, dolgozik akkor is, mikor nincs látható eredmény. 2. Nincs még egy olyan könyv a világon, amelynek olyan pontos és eredeti információi lennének az emberiség ügyes-bajos dolgairól: erényekről, bűnökről, a sötétség hatalmainak tényleges erejéről, a kétségbeesés, a reménytelenség, az ellentmondás, a megalkuvás, árulás, elbukás, korrupció, a társadalom csődjének gyakran megismétlődő keserű tapasztalatáról, mint éppen a Bibliának. Lenne oka elég a kétségbeesésre, pesszimizmusra, embergyűlöletre, a világgal, történelemmel szembeni elvi bizalmatlankodásra. S mégis éppen a Szentírás az emberiség legderűlátóbb könyve. Nemcsak azért, mert a fénnyel kezdi mondanivalóját és ugyancsak a fénnyel végzi ezer évig íródott nagy manifesztóját az emberiséghez. Hanem főleg azért, mert az isteni 50
