Szolgálat 9. (1971)
Tanulmányok - Csizmazia Piacid: A monasztikus élet mai irányai
gyökereit tárja fel. Érdemes itt megemlíteni, hogy éppen a historikus vizsgálat és forrás-feltárás nyitotta meg az utat sok mai kérdés tisztázása felé is. A renováció jogi-gyakorlati végrehajtására a zsinati határozatok és az 1966-os végrehajtási irányelvek különleges rendi káptalanok tartását rendelték el a következő három év folyamán. Ez részben már megtörtént, de többhelyütt a munka még nem fejeződött be. A különböző káptalanok munkája rendszerint három síkon mozgott: a rendi célok és eszmények újra-fogalmazása (rendszerint egy összefüggő Declaratio formájában); a jogi szervezet szükséges átalakítása a modern idők követelményei szerint (új konstitúciók, statútumok); végül aránylag kisszámú, az egész rendre vagy kongregációra kiterjedő gyakorlati intézkedés, mert a részletes gyakorlati döntések jórészét a helyi közösségek hatáskörébe utalták. A modern idők szellemének és a zsinat előírásainak megfelelően az egyes közösségeket és rendtagokat sokkal nagyobb mértékben bevonták a káptalani munkába, mint azelőtt. Míg régebben a káptalanok tagjai rendszerint csak az apátok és önálló perjelek voltak, most a tagság választott képviselői is helyet kaptak. Ezenkívül már az előkészítő munkában sokféleképpen kifejezésre juttathatták véleményüket (kérdőívek, helyi közösségek beadványai, előkészítő bizottságok jelentései). Rendkívül gazdag anyag gyűlt így össze, mutatva a problémák sokrétűségét és nem egyszer égető sürgősségét. Olykor csak ezekből a válaszokból vették észre, nem kis meglepődéssel, a hivatalos vezetők, milyen határozott tendenciák mutatkoznak sokhelyütt a rendtagok körében (pl. a népnyelvi liturgia, az apátok kötött kormányzati ideje kérdésében). Bármennyire fontos is a káptalanok jogi és elvi iránymutató munkája, a megújulás sikere vagy sikertelensége végső fokon mégis a helyi közösségeken, az egyes apátságokon és priorátusokon múlik. Nagy hiba lenne a megújulást felülről készen várni. A káptalanok megfogalmazhatják a korszerű mo- nasztikus célokat és eszményeket, a nagyobb szervezeti egységek bizonyos segítséget nyújthatnak a megvalósításban, de a szerzetesélet nem ezekben, hanem a tényleges közösségi életben valósul meg. És elsősorban innen, az életerős helyi közösségekből indulhatnak el azok a gyakorlati kezdeményezések, amelyek értékes új elemekkel gazdagíthatják a monasztikus életet. A következőkben szeretnénk bemutatni néhányat a főbb elvi és gyakorlati problémakörök közül, amelyek a monasztikus irodalomban, a káptalani tanácskozásokon vagy helyi vitákban nagy szerepet játszanak. Az ezekkel kapcsolatos állásfoglalások és próbálkozások egyúttal bemutatják a mai monasztikus élet fő irányait. Elszakadás a világtól, vagy kinyílás a világ felé A világtól való elszakadás, a „fuga mundi", a pusztába Vonuló remetéknél és az első szerzetescsoportoknál igen fontos mozgatóerő: ez a radikális 40
