Szolgálat 9. (1971)

Tanulmányok - Csizmazia Piacid: A monasztikus élet mai irányai

követni, amely egészen más társadalmi és szellemi helyzetben született? Milyen szerepe és hivatása van a monasztikus ideálnak a mai egyházban és a mai emberi közösségben, és hogyan tudjuk ezt korszerűen és őszintén megfogalmazni? És ha megvannak a ma is érvényes céljaink és ideáljaink, lehet-e azokat az eddigi módszerek és gyakorlati életformák segítségével megvalósítani, vagy pedig gyökeresen változtatnunk kell a módszereken, hogy a lényeget élővé tegyük, a célokat megvalósíthassuk?

Elgondolható, milyen mélyen érinti az ilyen egzisztenciális önvizsgálat az egyént és a közösséget. Nemcsak fáradságos, részletekbe menő munkát és kemény őszinteséget kíván, hanem tele van érzelmi feszültséggel is; egyénekben nem egyszer a bizonytalanság, talajvesztés érzését kelti és esetleg a szerzetesélet feladására vezet; a közösségekben a nézetek ütközése, a megszokotthoz való merev ragaszkodás vagy a megfontolatlan változtatás félreértést és szakadást okozhat. Mégsem lehet kerülgetni vagy halogatni. Az Egyháznak is kifejezett kívánsága, és az egyes szerzetesközösségeknek is létérdeke: enélkül sem a jövő számára értelmesen tervezni, sem a mai embert, főleg a fiatalságot, a szerzeteseszménynek megnyerni és követésében megtartani nem lehet. És mivel a problémákkal való szembenézést elkerülni lehetetlen, érdemes bátran, húzódozás és kishitűség nélkül megtenni. A renováció munkája nagy, istenadta feladat, ritka nemzedéknek jut osztályrészül: a nagy alapítókhoz hasonlóan az egész szerzeteséletet újra átgondolni és az idők jelei szerint átformálni. Nagy, szinte túlnehéznek látszó feladat, de ránk is áll, amit a Regula a szerzetesnek mond: ha szinte lehetetlennek is látszik teljesíteni a parancsot, mégis „szeretetből, Isten segítségében bízva engedelmeskedjék“.

önvizsgálat és útkeresés

A monasztikus élet modern önvizsgálata már jóval a II. vatikáni zsinat előtt elindult. Az 1947-es Szent Benedek- és az 1953-as Szent Bernát-jubileum világszerte felélénkítette a monasztikus kérdések iránti érdeklődést és gazdag irodalmi termést hozott. A problémák azonban teljes élességgel csak a zsinattal kapcsolatban jutottak felszínre. Érdekes megfigyelni, hogy a közvetlenül érdekelteken kívül milyen sokan hozzászólnak mások is az egyházi és világi élet szellemi vezetői közül. Szemmellátható, hogy itt nemcsak egy speciális, legfeljebb néhány ezer embert érintő belügyről van szó, hanem egy alapvető keresztény életformáról, amelynek hatása kisugárzik az egész egyház életére.

Az irodalmi vizsgálat részint elvi jellegű, a monasztikus élet alapvető indítékait vizsgálja a mai teológia és világszemlélet összefüggésében; részint szociológiai helyzetfeltárás, a konkrét közösségviszonyoknak, a kormányzati módszereknek, egyén és közösség, elöljáró és alattvaló kapcsolatának, stb. megismerésére; végül a történelmi kutatás a jelen helyzet előzményeit és

39