Szolgálat 9. (1971)

Tanulmányok - Őrsy László: A szerzetesek és az Egyház

tészetre és misztériumjátékokra, hogy mások figyelmét a természetfölötti valóságokra felhívjuk. Bizonyos helyzetekben még egy mindennapi cselekedet Is sokatmondó Jellé válhat: egy Jó ember mosolya Isten e világban való Jelenlétének lehet Jele.

Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a jelben a közlés ténye a lényeges: a Jel azért van, hogy megértsék azok, akikhez szól. Ebből következik, hogy minden Jelet azokra gondolva kell megterveznünk, akikhez szól. Tanulmányoznunk kell nyelvüket, kultúrájukat, gondolkodásukat, egész életmódjukat. Meg kell állapítanunk, milyen jeleket képesek meglátni, megérteni, értelmezni és követni. Azaz: amikor egy Jelet megkonstruálunk, mindenben figyelemmel kell lennünk azokra, akik majd értelmezik.

Ez minden Jel alaptörvénye: azokra vonatkoztatva kell megtervezni, akiknek szánjuk. Ha ezt a törvényt nem követjük, Jel helyett rejtvényt állítunk fel, találós kérdést, amely nem közvetít semmit; nem az egyesülés köteléke, hanem elválasztó fal lesz*.

Mindnyájan elfogadjuk, hogy a szerzetesi élet jele Isten már jelenlévő országának. De előfordulhat, hogy az ebből fakadó gyakorlati következményekre csak lassan Jövünk rá. Ha a szerzetesi élet jel, akkor sok mindent úgy kell elgondolni és megtervezni benne, hogy szóljon is azokhoz, akikhez Intézzük. Az üzenet, amelyet a Jelen keresztül kell a világnak meghirdetnünk, nyilvánvalóan Krisztus Jóhíre. Hogy meghirdetését eredményessé tegyük, mielőtt saját életmódunkat megterveznénk, tanulmányoznunk kell a világ nyelvét, kultúráját és mentalitását, azét a világét, amelyet el akarunk érni. Ha csak magunkat tanulmányozzuk, üzenetünk nem jut el sehová. Nem lesz közlés, csak rejtvény, amely elválasztó falként emelkedik köztünk és közte.

E nagy elv kis gyakorlati alkaimazása a szerzetesi vagy papi ruha. Ha ruhánk Jel akar lenni, funkcionálisnak kell lennie, üzenetet kell közvetítenie azokhoz, akik olvasni tudják. Egy lőízléssel készült, egyszerű ruha tud közvetíteni valamit az evangélium jóságából. De ruházkodás dolgában roppant változatosság van a világon. Olyan ruha, amely Európa egy régi országában a keresztény szerénység jelképe, rettenetesen furcsán hathat az új Afrikában. Ez persze fordítva is áll. Teljesen bizonyos tehát, hogy ruha dolgában az uniformizálás minden kísérlete, sőt még a szükségtelen állandóságra törekvés is helytelen irány, azon egyszerű oknál fogva, hogy túlságosan sok a változatosság, a változó divat azok között, akiktől a jel megértését várjuk. Ügy látszik, ha jó jelet akarunk, éberségre, állandó alkotóerőre van szükségünk. Sok tekintetben ugyanez az okoskodás érvényes az épületekre is. Régen Európában bizonyos gótikus vagy barokk épületek valóban közvetítettek valamit Isten túláradó szeretetéből. Ma a világ ezt az üzenetet már nem képes felfogni.

7 A jel feladata gyakran nem az, hogy valamit megmagyarázzon, hanem hogy felhívja figyelmünket egy titok jelenlétére. Ez az eset fordul elő általában a liturgiában. Helyes az, hogy ünneplésünket törekszünk sokatmondóvá és kiemelkedővé tenni. De jó, ha eszünkben tartjuk: legteljesebb értelme, lényege pontosan az. hogy a résztvevők megérezzék a titok jelenlétét, amelyet közönséges emberi szavakkal leírni nem lehet.

24