Szolgálat 8. (1970)
Eszmék és események - Teológiai aggiornamento Magyarországon
3. Ahhoz, hogy a feudális gondolkodás maradványai eltűnjenek, sokkal többet kellene elmélkedni a szegény Jézusról, az Ö magatartásáról a papoknak, és erre kellene megtanítani a híveket is. Annál is inkább, mert a hirtelen változásokat nem mindenki tudja nyomon követni, de az evangéliumi Jézust mindenkinek meg kell próbálni utánozni. 4. Egy látogatóba jött pap mondotta nálunk, hogy a keresztény megújulás tőlünk fog kiindulni, de félő, hogy a hirtelen ránktörő újítások felkészületlenül fognak találni. Sajnos a külföldre látogató magyarok legtöbbje azzal a csalódottsággal, de egyben örömmel tér haza, hogy nálunk sokkal mélyebb és komolyabb a hitélet, mint nyugaton. Ez is oka annak, hogy inkább megmaradunk a magunk konzervatív magatartásánál és nem kérünk a nyugati kényelmes („karosszékben, kávé- v. teadélutánok keretében" liturgiát ünneplő) kereszténységből. 5. Ezzel kapcsolatban nálunk kialakult egy hangtalan életalakító apostolkodás és ezt várnék a hozzánk látogató idegenektől is, vagy a külföldre látogatók a nyugati példáktól. Hiszen ha turistaként megy valaki idegenbe, ott nemcsak az anyagi életre figyel, hanem az emberek magatartására is. 6. Nem szükséges mindazt importálni hozzánk, amit most nyugaton vitatnak. Azért látom veszedelmesnek a túlzott újítást, mert nálunk, éppen a tájékozódás, művelődés szerényebb lehetőségei és a vitaorgánumok korlátoltsága miatt könnyen vezethet ez elhajlásokhoz. Ha a zsinat szellemében a szeretetben kell elsősorban megújulnunk és az egység útjára törekednünk, akkor nekünk itthoniaknak meg kell újulnunk az imádságos, a Szentlélektől felvilágosított életben, hogy eljussunk az istenfiúi nagykorúságra, és megértő szeretettel kell közelednünk minden becsületes törekvéshez, amely összeköt egymással. Nem kritizálni és ítélkezni egymás fölött (vagy a külföldiek fölött), hanem törekedni egymás sajátos népi helyzetét megértve segíteni egymást imával és főleg példaadással. De a külföldiek se ítélkezzenek felettünk, hanem próbáljanak az ő kultúrájukból, nagyobb teológiai felkészültségükből testvéri együttműködéssel, de példával is segítségünkre lenni a „haladásban". Nem vitatkozásra, hanem több imára és szeretetre van szükség a zsinat szellemében való megújuláshoz. Már pedig ez az egyéni megújulás az első lépés a haladáshoz, ahhoz, hogy „keressük ami összeköt", és elhagyjuk örökre azt, ami szétválaszt. + Igen gátló körülmény a történelmi szisztémák lerakódása, amint ezt Cs. B. levele is felhozza. Azután az utóbbi két évtized fejlődése teológiai téren szinte kiesett nálunk. Ezt az átmenetet is pótolni kéne. Mi a teendő? Bezárkózni nem lehet, kritikátlannak lenni nem jó. Azt hiszem úgy kellene eljárni, mint Bartók és Kodály a zenében: először közönséget nevelni, aztán komponálni. Nálunk nem volt elég teológiai közérdeklődés ahhoz, hogy kicsikarja a teljesítményt. A pap bizonyos fokig művelt volt teológiailag (bár a papság nagyrészének érdeklődése sem túl nagy), de 79