Szolgálat 8. (1970)
Eszmék és események - Teológiai aggiornamento Magyarországon
nem volt meg a kapcsolata azokkal, akikért tanult. — Persze ugyanez fordítva is áll: egy mély mondanivalójú, lebilincselően megírt teológiai mű nagy érdeklődést tud ébreszteni. És egyénileg mi tehet a teológiai érdeklődésű pap ill. világi? — Amit módomban áll elérni és amihez hozzá tudok férni, azt megragadom. Annyi józan ítélőképessége talán csak akad mindenkinek, hogy ne adjon hitelt a túlzó irányzatoknak. Hozzánk különben is általában olyan dolgok jutnak el, amelyek széles mederben különböző szellemű megnyilvánulásokat tartalmaznak, de nem éppen teológiai szélsőségek. Az intellektualizálódás nyilván irreverzibilis folyamat. És ez azért sokat segít, mert enélkül nem lesz ütőképes a kereszténység, ha szembetalálja magát az új fogalmakkal. Enélkül nem vagyunk képesek dialógusra. Lehet azonban kereszténységet terminusok nélkül is adni. Exisztenciális megélés nélkül nincs vallás. Nem az intellektualizmus vagy nem-intellektua- lizmus kérdésén buknak el az emberek, hanem azon, hogy győzik-e megteremteni az atmoszférát maguk körül. Ez a „légkör“ nem föltétlenül nagy hatókörű, de sugárzik. Teherbíróvá kell tenni az „ecclesiola“-kat, a kis egyházközösségeket. A magyar egyháznak ott lenne az archimedesi pontja: tud-e eleget imádkozni és van-e Istennel személyes kapcsolata az Egyház tagjaiban? Aztán jöhet a tudomány és a teológia. KÉT HOZZÁSZÓLÁS KÜLFÖLDRŐL A szociológus szemével első pillanatra az tűnik fel, hogy Magyarországon a teológiai gondolkozás terén a „haladóknak“ és konzervatívoknak" egyáltalán nincsen kialakult tábora. A levegőben lógó és egyéni hangszerelésben átélt problémáknak megvitatására, érvényességi határuk körvonalazására, az egész magyar egyházra érvényes megfogalmazására még nem került sor. A másik észrevétel: Amikor a teológiai gondolkodás ügyében állást foglalunk, nem az iskolás tananyag sorsa izgat, hanem annak a magatartásnak a „formulája“, megfogalmazása, amely az Egyháznak Krisztustól kapott küldetését, az emberiség életében betöltendő hivatását foglalja össze. Nem lehet szétválasztani a teológiai gondolkodást és az aggiornamentot, e kettő összetartozik, mint a hitvallás és a tett. A teológiának így lesz vallási-egzisztenciális jelentősége. Mégis a reakciók hevessége — amely a teológiai viták kapcsán gyakran megfigyelhető — felkelti a gyanút, hogy talán egy kicsit túlértékeljük a teológia és a vallásos „hitvallás“ összekapcsolódását, s emiatt szükségtelen nyomatékkai követeljük a kettő egyezését. Próbáljunk itt két dolgot figyelembe venni. Először: nem minden teológiai áramlat válik életet befolyásoló „hitvallássá“, másodszor: ma a teológiai megfogalmazás gyakran csak „hangos gondolkodásának tekintendő, amelyet csupán a gondolat kiérlelése, pontos formulázása, kritikai megvizsgálása érdekében szövegeztek meg, nem mint teológiai tételt, állítást. Nem volna szabad az ilyen „hangos gondol80
