Szolgálat 8. (1970)
Eszmék és események - Levél Japánból (Béky G.) - Levelek a sarkvidékről (Eördögh A.)
LEVELEK A MISSZIÓBÓL Japán: Biztosan megkapta már nemrég postára adott lapomat, amelyben köszönetét mondtam a magyar miséért. Nagyon megörültem neki; már ki is próbáltam! Éppen szabad napom volt, sehol sem kellett miséznem (ami nagy ritkán történik meg), így egyedül mondhattam az egészet magyarul. — Itt nálunk kb. 600-an járnak misére, ami Japánban elég sok, tekintve a katolikusok elenyésző számát. A legtöbb missziós állomáson csak egy pár tucat a hívek száma. Az itteni egyházmegyében kb. 50.000 a katolikus, viszont az egyházmegyének kb. 12 millió lakosa van. S ez a sok nép mind itt lakik a környéken, madártávlatban! Japánban igen nagy a hivatások száma: a japán papok száma lassan eléri az ezret, a japán nővéreké pedig kb. 4000. Pedig alig van 400.000 katolikus egész Japánban (az évszázados üldözés és tilalom miatt nem volt missziós munka). Japán Kelet és Nyugat nagy kirakodó vására: minden elképzelhető jó és rossz megtalálható itt. Technikailag lassan Európát és Amerikát is túlhaladják, erkölcsi téren sem maradnak el se jó, se rossz dolgában a nyugattól. A rossz, a bűn utánzására külön érzékük van. Ez nagyon megnehezíti a missziót: a legtöbb erkölcstelen, keresztényellenes propaganda az úgynevezett „keresztény“ népektől jön ide. Egyházi téren még nincs úgy megkavarodva a helyzet, mint odaát, de lassan érezteti hatását az odaáti újdonsághajhászás. Viszont sok szép pozitív reformtörekvéssel találkozunk a szerzetesek (főleg női) között. Az itteni szerzetesek, nővérek jórésze fiatal: azokkal sokat lehet kezdeni. Én gyakran adok lelkigyakorlatokat; a nyárra már elvállaltam egy 30 naposat egy japán kongregáció (női rend) számára; kb. 250 tagja van, csupa aktivitás, és azzal szeretnék a reformot komolyan kivitelezni, hogy egy részük 30 napos szentignáci lelkigyakorlatot végez! Anyagilag nincs probléma. Itt a misszió nem annyira missziós romantika, hanem a szellemek csatája, annak minden szépségével és őrlesztő kísértésével. — Bár a hívek száma elenyészően csekély, mégis nagy katolikus irodalom van már japánul: teológia, szentírás, zsinat, lelkiélet, stb. Naponként egy közeli rendházban misézem japán nővéreknek: óvodájuk van és amellett az elemista gyerekeket szervezik (kb. 170). Kis kápolnájukban az oltárt körülállják. Mindennap énekes-párbeszédes mise van, és még egy rövid homiliát is tartok közkívánatra. Hetenként egyszer a nővérek is mondanak egyet-mást az evangélium után; szombaton meg afféle nyilvános gyónás is van a Confiteor előtt. Mindezt ők kezdeményezték és teljesen az egyén szabadságára van hagyva, hogy részt vesz-e benne vagy sem. Vasárnap mind a templomba jön és segédkezik a hívek körül. Béky G. LEVELEK A SARKVIDÉKRŐL XI. Pius pápa mondta: „Ez a világ legnehezebb missziója." Vegyünk egy kemény magyar telet a pusztán, s ne hat héttel, hanem 8-10 hónappal szorozzuk be A rövid „nyár“ alatt mindent meg kell csinálni kívül, hogy a házikó a hosszú telet kibírja, ha az ember nem akarja kifüteni a nagy Alaszkát, csak kis szobáját. Az első két év alatt télen-nyáron égettem az olajkályhát. Ha kint -68° van, bizony, ha kialszik a tűz tüzelőhiány miatt, úgy érzi az ember egy órán belül, hogy mélyhűtő szekrényben ül. Mikor pedig a csonttá fagyott hó alól egyszer kibányásztam az olajos hordót, amelyben tévedésből benzin volt, s ezt nem vettem észre, hiszen a nagy hideg miatt semmi párolgása sincs a folyadéknak, bizony csak jó őrzőangyalom védett meg a robbanástól. Én is elmondhatom Pál apostollal: veszélyben a tengerszoros felett, veszélyben a hidegtől, veszélyben a folyó jegén, mikor a Kuskokwim folyón jöttem hazafelé 40 mérföldet kutyaszánon, s az összeakadó 75
