Szolgálat 8. (1970)

Eszmék és események - Levél Japánból (Béky G.) - Levelek a sarkvidékről (Eördögh A.)

jégtábla közé rohanhat az ember, veszélyben a vadaktól, veszélyben a részegektől, akik a verekedésben gyorsan kezelik a fegyvert; de veszélyben a nincstelenségberi és piszokban élő elhagyatott testvérektől is, mert itt a legnincstelenebb misszionárius is gazdagnak látszik, ha jól van felöltözve . . .

Teller és L. Diomede sziget, vagyis az én első „plébániám" katolikusainak száma 50 ill. 42 fő, így ha valahol kisegítő kellett, engem küldtek oda az első két évben. Ez adott alkalmat, hogy egész Alaszkát keresztül-kasul járjam. 1967 áprilisától 1968 decemberéig nem is pakoltam ki utazó ládám. Csak néha egy-egy napra láttam kunyhómat, esetleg rákattantottam a lakatot, de rájöttem: minek, hiszen úgyis mindent magammal viszek; a hálózsákot, a vastag ruhát, és a váltást úgyis magam mosom . . .

Általában a L. Diomede szigeten és nagyjából az északnyugati partokon a tenger mellett eszkimók élnek, a belterületen, a folyók mentén indiánok. A két néptörzs nagyon elüt egymástól, természetben, vallási felfogásban egyaránt. Alaszka népe a természetadta nagy kincsek ellenére szegény. A jó Isten adta az olajat, aranyat, smaragdot, asbestost és a sok rendkívüli állatot, gazdag prémet, halakat, de mindenért meg kell küzdeni, dolgozni, és a fehér ember hajszáját ők nem bírják. Igazi nyugodt, halászó, vadászó nép, amely nem szalad aranyért és csak annyi vadat öl, amennyi neki kell. Nagy munkába telik, míg megszokják, hogy a boltosnak fizetni is kell az áruért. Legnagyobb bűnnek számít, ha valakinek van és nem ad. Általában könnyen felhagynak a tanulással éppúgy, mint a munkával. Ez nem azt jelenti, hogy nincs Istentől megáldott képességük, hiszen az eszkimók művészien faragnak — ők esztétikailag jobban fejlettek, mint az indiánok —, de valahogy más az élettempójuk. Semmi sem köti őket. Roppant jó életösztönük, irányérzékük van. Ami a primitív élethez kell, az mind megvan a maga módján.

Vallási életükről azt írhatnám Prohászka püspökkel: „Szegény embernek szegény a lelke." A természettől kapják az élelmet és minden fontos ruhát, így istenfogalmuk is a nagy „Ellátó". Életmódjukban a szükség a lüktető erő. Különösen az indián addig nem megy újra beszerezni, amíg otthon tart a készlet. Hiszen minek előregondolni! Egy öreg indián ezt így fogalmazta meg, mikor az atya említette: miért nem vág fát nyáron, vagy legalább egy nappal azelőtt, hogy elfogyna: „Hogyne, ha meghalok, reggel miért maradjon a vágott fám másnak!"

Az eszkimó lassú, de jószívű, nem önző. (Ez nem jelenti azt, hogy nagylelkű!) Mindenért megdolgozik, de fizesd is meg, ha akarsz valamit. Templomába jobban eljár. Ha látja, hogy a pap dolgozik, talán még ő is segít a templomépítésben. Szerény a kérésben, általában hálás a kapottakért, nem követelőző. Ha faragó, képes hosszú téli napokon át ott ülni, sokszor éjjel-nappal farag. Vagy ha ivásra adja magát, akkor éjjel-nappal iszik . . . Sokan a fehér embert szidják az ital elterjedése miatt. Holott az eszkimó krumpliból (ami ugyan nem látszik krumplinak, inkább akkora mint egy amerikai mogyoró, pontosabban kis mogyoró) már régen a fehér ember előtt gyártották a házipálinkát.

Az indián „gazdagabb" életmódhoz szokott. Nemcsak az északi tenger fahulladékait gyűjti és szárítja, hanem az erdő fája és állatai és a folyók gazdag halkészlete is az övé. De lustább. Semmit sem tenne a saját templomáért sem ellenszolgáltatás nélkül, csak fizetésért. Ha támogatja templomát vasárnap, akkor hétközben tízszerannyit akar elvinni. Nem hálás azért, amit kap, hanem az fáj neki, hogy mi maradt a raktárban és hogy azt nem ő kapja, hanem esetleg más.

A Holy Cross Mission, ahol jelenleg vagyok, egy indián falu nagyon kevés eszkimóval. Az itteni falvak már mind keresztények. Van, aki gyakorolja hitét, van, aki csak évente 2-3-szor megy templomba. Minden faluban meg lehet találni a jó ragaszkodó öreg keresztényeket, akik nem sok iskolát kaptak a missziótól, de ragaszkodnak hitükhöz, mert így tanulták. Manapság a krízis szélén állunk. A fehér ember kultúrája az amerikai tömegárucikkek reklámozásával szinte betör a falukba. Az alaszkai is kezd igényt támasztani azokra a jókra, amiket az árjegyzékek76