Szolgálat 8. (1970)
Eszmék és események - A harmincéves taizéi közösség
Krisztust, és napról-napra Isten színe előtt időznek, eljövetelének szemlélődő várásában. A legszegényebbek szolgálatára való elkötelezettségükkel fáradhatatlanul tanúskodnak a szeretetről, az igazságosságról, a testvériségről, s életüket az egyedül jelentősnek, a lényegnek szentelik: az embernek és Krisztusnak. Egészen váratlan dolog volt a közösség számára, hagy a 60-as évektől kezdve Taizé a fiatalok gyülekezési helye lett. A taizéi testvérek nem voltak felkészülve erre a feladatra. Először meglepődtek, majd mikor tovább özönlöttek az ifjak minden világrészből, felhívást láttak benne és figyelni kezdtek rájuk. Ma már igénnyé vált bennük, hogy ezeken a fiatalokon át hallják meg, mit mond a Lélek az Egyháznak. Az első nagy nemzetközi találkozó 1966 szeptemberében volt. Utána minden évben következett egy-egy. 1970 húsvét: Meghirdetik a Fiatalok Zsinatát A feltámadt Krisztus ünnepet jön ébreszteni az ember legbense- jében. Az Egyház tavaszát készíti nekünk: egy a hatalom eszközeitől megfosztott, mindenkivel szolidáris Egyházat, amely a látható egység közös helye az egész emberiség számára. Elegendő leleményességet és bátorságot fog adni, hogy megnyithassuk a kiengesztelődés útját. Felkészít életünk odaadására is azért, hogy az ember ne legyen többé áldozata az embernek. Ezt az örömhírt 1970 húsvétján olvasták fel a taizéi Kiengesztelődés templomában, több mint 2500, 35 nemzethez tartozó fiatal előtt. Ezen a napon hosszú út kezdődött meg: az, amely az egész világ ifjait elvezeti majd a fiatalok zsinatához. Mire való a fiatalok zsinata? Amint a taizéi testvérek azt az ezer meg ezer fiatalt hallgatták, akik évek óta sorjáznak a dombra, sokukban tapasztalták az Isten utáni szomjúságot, s ugyanakkor az ember szolgálatábán való előrehaladás szándékát. Számukra mindenről vagy semmiről van szó. Amikor megértik Krisztust, mindenekelőtt az életet látják benne. Amikor megértik az Egyházat, mindenekelőtt teremtő erejű, szolidáris közösségnek akarják. Az 1969 augusztusában tartott nagy találkozót a komolyság, mondhatni a súlyos felelősségtudat jellemezte. Az Egyházat elárasztó pesszimizmus hullámával szemben sürgető szükségnek bizonyult társaink széleskörű megkérdezése, hogy 1970 húsvétvasárnapján valamennyien örömhírt hirdethessünk, olyat, amely vissza tudja adni az Egyháznak az örömet. Két héttel húsvét előtt körülbelül húsz fiatal jött az öt világrészből, de főleg a déli félgömbről — hogy a legszegényebbek hangját hallassák. Összeültek Roger testvér körül, hogy elmélkedjenek és az egész világ ifjaitól küldött indítványok alapján közösen kidolgozzák az örömhír szövegét. 71
