Szolgálat 8. (1970)
Az egyház szava - A Szentatya körlevele a magyar nemzethez
E millenniumi ünnepségek alkalmából, melyekkel Szent István születését tiszteljük, kegyelettel és örömmel kívánjuk megvilágítani, emlékezetbe idézni és megcsodálni azokat a lelki kincseket, melyeket az Egyház Magyarországon hosszú évszázadokon át felbecsülhetetlen gyöngyszemként összegyűjtött. Ezek közül kiemeljük Szent István egyházias érzületét és nagylelkűségét, Szent Adalbert és Szent Gellért vértanú hithirdetését és Szent Imrének, a magyar ifjúság védőszentjének liliomos tisztaságát. Méltó dicséret illesse Szent László erőteljes és bátor állhatatosságát, Szent Erzsébet sugárzó és szeretetreméltó irgalmasságát és Szent Margit alázatos, engesztelő imádságát. Ezek, sok más szenttel együtt, a mai napig a nemes magyar nemzetnek s egyúttal az egyetemes Egyháznak is ragyogó díszei és oltalma. A magyar nép egyik nemzedéke a másik után járta, századokon át, e szentek útjait és járja ma is, hogy nagylelkűen utánozza Jézus Krisztust és élje az ő életét, hazátok adottságai és szokásai szerint, s amint azt az idők körülményei megkívánják. Ki foglalhatná össze méltóképpen, hogy mennyit tett az Egyház Magyar- országon az emberi művelődés terén? Az ország ősrégi intézményei, törvényei, művészete, irodalma elegendően bizonyítják, hogy kiváló magyar elmék mennyit merítettek a kereszténység szépségeiből, amikor otthon és külföldön megcsodált nagyszerű műveik sokaságát megalkották! Ki tudná ezenfelül méltóképpen fölbecsülni, mennyit nyújtottak a katolikus, különösen a szerzetesiskolák az erkölcsös nevelés és oktatás terén századokon keresztül fiaitoknak! Végül nem tudjuk felmérni, hogy a keresztény hit és a hősök ereje mennyi segítséget nyújtott a nemzetnek a zord veszélyek és viharos csapások között, amelyeknek a történelem tanúsága szerint annyiszor volt áldozata. Ahányszor csak a történelmi följegyzésekből emlékezetünkbe idézzük ezeket, minden okunk megvan arra, hogy hálát adjunk az isteni Gondviselésnek, hogy annyi viszontagság és balsors között megvédelmezett, megőrzött és fenntartott benneteket Szent István hitében s az ő atyai pártfogása alatt: nem hiába hagyatkoztatok rá egy jobb jövendő reményében. Míg azonban, tisztelendő Testvérek és szeretett fiaink, őszinte csodálkozás tölt el, amikor lelki szemeitekkel számba veszitek a vallásos élet gazdag termését és gyümölcsöző bőségét, mely az ősöktől, Szent István napjaitól rátok hagyott hitből sarjadt, a Szentlélek, az értelem és tudomány Lelkének indítására, versengve arra törekedjetek, hogy a hit, minden megigazulásnak alapja és gyökere, „mely nélkül senkisem lehet kedves Isten előtt“ (Zsid. 11, 16.), minden tévedéstől mentesen, a maga tisztaságában, épen és sértetlenül maradjon meg bennetek. Vannak ugyanis — bárcsak minél kevesebben lennének — akiket „az emberi tanítás minden szele magával sodor" (Ef. 4, 14.), akik azt gondolják, hogy a hit mint ilyen nem más, mint vetülete az ingatag és múlandó életformának, hogy a hit elválaszthatatlanul össze van kötve bizonyos korszakok sajátos körülményeivel, melyek feltartóztatha52
