Szolgálat 8. (1970)

Tekintély és szabadság az Egyházban (Szerk.)

séges decentralizáció. A püspöki szinodus is a kollegialitás gyakorlásá­nak egyik módja. Az Egyház központi kormányzásában csakúgy mint a helyi egy­házakban (papi szenátusok, világiak bevonása a lelkipásztori tanácsok­ba, stb.) a közös felelősségre kell törekedni, és azt kell keresni, mit mond a Lélek az Egyháznak itt és most, mi az idők szava. A hierarchia tagjaiban és a keresztény hívekben a „keresztény érzéknek“ kell ki­alakulnia: a „szellemek megkülönböztetésére“ van szükség. Az intéz­ményes (jogi) elemeket a karizmatikus (Lélektől jövő) elemeknek kell kiegészíteniük ill. áthatniok. Továbbá: bizonyos helyzetekben karizmatikusok, lelki emberek, szentek, „próféták“ szava többet számít, mint a sokaságé, mert ők érzékenyebbek a Lélek indításaira, az idők jeleire. Éppen ezért az Egyházban óvatosan kell bánni az ún. de­mokratikus elvekkel is. Az Egyház Krisztus titkát megjelenítő misz­térium, az üdvösség természetfeletti müvének megvalósítását szolgálja, azért sohasem lehet kizárólag szociológiai jelenségként nézni és értel­mezni. De ez azt is jelenti, hogy a tekintély gyakorlásában is a hit szellemének kell vezérelnie irányítót és engedelmeskedőt egyaránt. Jelen számunkat (különben általában lapunkat) ez a szellem ihlet­te. Néhány szempontot mutatunk be ezzel az igen időszerű és összetett kérdéssel kapcsolatban. J.-M. le Blond (a Christus igazgatója) azt mu­tatja meg mélyreható cikkében, hogy Isten tekintélye — amelyből végső soron minden tekintély ered — lényegesen más, mint minden emberi tekintély: az Igazság erejével nyűgöz le. Dr. Cserháti József pécsi Ordinarius a püspök és papjai párbeszédét és a közös felelősséget sürgeti a Zsinat szellemében. Morei Gyula a tekintély mai válságát elemzi és a szociológus szemszögéből világítja meg a kivezető utat. Weissmahr Béla teológiai reflexióival a szerzetesi engedelmesség mai értelmezését alapozza meg. örsy László rövid, de mélyenszántó elmél­kedése az „infallibilitas“ tételét állítja „új fénybe“. Világi munkatár­saink a nevelés terén tapasztalható tekintélyi válsággal foglalkoznak és próbálnak konkrét jótanácsokkal az érdekeltek segítségére lenni. De témánk nem végződik be a tanulmányi rovattal. Egy nagy karizma­tikus szent: Sienai Szent Katalin, az új egyházdoktor gondolatai és egy modern karizmatikus közösség: Taizé magatartása mutatja be az egyéni szabadság, nyitottság és merészség ideális, igazán keresztény formáját. Olyan szabadság ez, amely tanúságot tesz, ha kell, bírál, de nem támad; olyan, amely fejlődik, fejleszt és épít, de nem rombol; olyan, amely a tekintélynek nem ellentéte, hanem korrelativ párja. Szerkesztőség 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom