Szolgálat 8. (1970)
Tanulmányok - Cserháti József pécsi püspök: Közös felelősség a püspök és a pap szolgálatában
TANULMÁNYOK Dr. Cserháti József pécsi püspök: KÖZÖS FELELŐSSÉG A PÜSPÖK ÉS A PAP SZOLGÁLATÁBAN A párbeszéd utáni vágy A „Szolgálat“ szerkesztősége felkért arra, hogy a karácsonyi számban a püspök és papjai közötti kapcsolat kérdéseiről néhány gondolattal én is hozzájáruljak a lap tartalmának gazdagításához. Szívesen vállalkoztam erre és annál is inkább kívánok a „tekintély és szabadság" konfrontálásában általánosat és konkrétat is mondani, mert a II. Vatikáni Zsinat utáni erjedési időszaknak egyik tipikusan természetes, vagy ha akarjuk „az idők jeleként“ megnyilatkozó kettős előjelű problémájáról van szó, amelynek megoldásához — nézetem szerint — a régi szempontok és erők már nem elegendők, az új szemlélet viszont még nem tudott bizonyos ködök és zavarok fölé e- melkedni és ennek következtében még nem rendelkezik a szükséges tisztító hatással. A kérdéshez elsősorban mint püspök szeretnék hozzászólni, de ugyanakkor nem rejthetem véka alá, hogy a témakör mint ekkleziológust is érint, főleg ennek biblikus-dogmatikai háttere vagy eddig kevésbé tisztázott gyökerei miatt. A régi jogi formulákkal nem jutunk tovább. Legyen szabad a következő párbeszéd leírásával elindulnom. Ez 3 évvel ezelőtt egy finom lelkületű, de érzékeny, sokat alkotott, de szubjektive olykor félreértett papom (46 éves) és köztem folyt le. Az „á propos“ elismerésem kifejezése volt egy kisebb egyházközség újjászervezésével kapcsolatban, mert a szétesett nyájat szinte minden külső eszköz mellőzésével, csupán belső ráhatással aránylag nagyon rövid idő alatt ismét egységessé tudta tenni. Az előre biztosított egyházmegyei központi segéllyel együtt népének áldozatkészségével a templomot kívülről és belülről restaurálta, és az egyházmegye egyik legszebb liturgikus terét alakította ki, régi értéktelen felszerelések (oltár, szószék, stb) eltávolításával. E papi arcéi leírása fontos volt annak értékeléséhez, ami a párbeszéd végén mint konklúzió kirobbant: az egyházmegyei hatóság hosszú éveken keresztül nem akart megérteni, sohasem volt igazán elismeréssel irántam, mellőztek, mintha nem is lett volna rám igazán szükség még azokon a helyeken sem, ahol valamit alkottam nemcsak építkezésekben, hanem főleg a lelkiekben, de most a zsinat után úgy látom, hogy nem lett volna szabad mindenben és mindenkor 5
