Szolgálat 8. (1970)
Tanulmányok - Morel Gyula: Tekintély és szabadság a mai társadalomban és az egyházban
kérdés kerül. Ezzel pedig szükségszerűen összefügg egy új tekintély-fogalom is, hiszen az értékelési alap változásáról van szó. — Nem egy vallásszociológus éppen ebben a változásban látja a papi hivatással kapcsolatban felmerült problémák egyik leglényegesebb forrását. Annyi kétségtelen, hogy egy teljesítményekre, főleg anyagi teljesítményekre alapozott megítélés az egyház hivatásos képviselőinek tekintélyét alapjaiban rázkódtatná meg. A felvázolt tendenciák sorát még soká folytathatnánk. Mindezeket különbözőképpen lehet megítélni. Lehet pozitív értékeiket kibányászni, lehet súlyos negatívumaikat pellengérre állítani. Itt csak mint a jelenségekből kielemezhető tények szerepelnek, az egyházi tekintélyválság forrásainak megjelöléseként. Talán olyan elemeket is tartalmaznak, amelyek a tekintély különféle fajtáinak megkülönböztetéséhez segítenek, ez pedig a megoldás első lépése lehet. A tekintély három fajtája Ha a tekintély fogalmának sokféle megfogalmazásából a lényegi elemeket összegyűjtjük, a következő meghatározást kapjuk: A tekintély személyek vagy dolgok tulajdonsága, amely mint valamilyen fajtájú felsőbbség az elfogadás igényét alapozza meg. — Az előző fejezetben felsorakoztatott elemek segítségével a felsőbbség fogalmának három fajtáját különböztethetjük meg, és így a tekintély három egymással összefüggő, de alapvetően különböző fajtájához juthatunk: 1. Az első fajtát általában személyi vagy dologi tekintélynek nevezik (ami a lényeget jól kifejezi, a kifejezés behelyettesítését a tekintély meghatározásába azonban nehézkessé teszi). Szorosan összefügg a jellegzetes kérdésfölvetéssel: „Ki vagy te?“ Forrása a már előre meglevő felsőbbség: erő-értéktöbblet, tudás-értéktöbblet, származás-értéktöbblet, megítélés-értéktöbblet stb. Az értelmes ember egyedül értelmes válasza ennek a felsőbb- ségnek elfogadása, önmagának alárendelése — ez az alárendelés azonban a tekintély első fajtájának nem konstitutív elemé: okát önmagában hordja, nem függ attól, hogy más elismeri-e. 2. A második fajtát teljesítményi tekintélynek nevezhetjük. A megfelelő kérdés így hangzik: „Mit és mennyit teljesítesz?“ Eredetében még föltételez valamiféle előre meglevő felsőbbséget (képesség-értéktöbbletet), közvetlen oka azonban már nem ez, hanem valami funkció betöltésé, hiszen értelmetlen, funkciót be nem töltő tevékenységet nem nevezünk teljesítménynek. 3. A harmadik fajtát funkcionális tekintélynek lehetne nevezni, a következő kérdés értelmében: „Mihez vagy szükséges?“ Létjogosultsága tehát valamilyen szükségességből származik: ez ä fajtájú tekintély éppen ahhoz szükséges, hogy a társas élet valamelyik részletterülete jól funkcionáljon. A funkcionális tekintély hordozója önmagában semmiféle előre meglevő felsőbbséggel nem rendelkezik, semmiféle értéktöbblete nincs. Helyzete azért „felsőbb“, mert azok, akik erre a funkcióra kiválasztották, önként „alá“ rendelik magukat. 15
