Szolgálat 8. (1970)

Tanulmányok - Morel Gyula: Tekintély és szabadság a mai társadalomban és az egyházban

ébreszt a mai emberben minden döntés iránt, amely a döntés tárgyi okainak közlése nélkül történik. Más szóval a tekintély mindinkább a szükséges rossz értelmét kapja: pótmegoldás azokra az esetekre, amelyekben tárgyi és megbízható eredményeket még nem sikerült kidolgozni. A többi esetben, ahol empirikus eredmények válaszolják meg a felmerült kérdéseket, a tekintély alárendelt végrehajtó szervvé degradálódik: egyetlen feladata a kiszámított racionális megoldás közzététele és kivitelezése. — Ezzel a fejlődéssel párhuzamosan megfigyelhető a szakbizottságok szerepének növekedése. Az egyetemeken például a tanulmányi bizottság dönt a tanulmányi kérdésekben, a fakultás-tanács az adminisztratív ügyekben, stb. A szakbizottságokat össze kell hívni, döntéseiket ki kell hirdetni: hol a lényeges különbség egy „rector magnificus“ és egy pedellus funkciója között? — És nem kísért-e hasonló gondolkodásmód, amikor a püspököt felelőtlennek tartanánk, ha teológiai szakmai kérdésekben (pl. liturgia, pasztorális) nem a teológus szakbizottság véleményét követné, ha anyagi kérdésekben nem a pénzügyi szakemberekre hallgatna?

A szakosodás más szempontokból is kikezdi a tekintély fogalmát. A specializálódás valóban annyit jelent, mint „mindig többet tudni mindig kevesebbről“ — ha nem is fogadjuk el a tendencia végső pontjának tréfás meghatározását: „mindent tudni — semmiről". A szakember fogalmának alakulása nyilvánvaló szerepet játszik a tekintély pluralista felfogásában, hiszen éppen csak egy bizonyos területen tud többet mint én, tekintélyének meghatározott területre korlátozódása tehát magátólértetődő. — A szakosodás következménye az a legkevésbé sem örvendetes tény, hogy a mai társadalom embere mindig több információt kap, de ezeket mindig kevésbé képes felfogni, feldolgozni és ellenőrizni. A közlés technikai lehetőségei ma valóban elárasztják az újságot olvasó, rádiót hallgató, televíziót néző közönséget állításokkal, ezek azonban sokszor egymásnak ellentmondók (pl. tények értelmezésében), csak szakképzettek számára érthetők igazán, vagy pedig jelszavak és hamis vádak felröpítéséve! inkább a közhangulat megdolgozását célozzák. Nem meglepő tehát, hogy a mai ember sokkal szkeptikusabban, gyanakvóbban fogad minden információt, de ugyanakkor igényli, hogy mindenről tájékoztassák. És joggal, hiszen minduntalan figyelmeztetik demokratikus kötelességeire és felelősségeire. Nem neki kell-e választásával, szavazatával eldöntenie háború és béke, élet és halál kérdéseit képviselőinek, a törvényhozó testületnek közvetítésével — és milyen információk alapján? — Kézenfekvő, hogy ezek a problémák az egyházban sajátos természeténél fogva nemcsak hogy jelen vannak, hanem különös súlyt is kapnak.

A mai ipari társadalmat gyakran nevezik teljesítményre beállított társadalomnak (Leistungsgesellschaft). Valóban, a teljesítmény elve mind jelentősebb a mai ember megítélésében, éspedig a személyi elv hátrányára. Talcott Parsons híressé vált szerep-elemzése alapján: a „Ki vagy te?" kérdés helyébe mindinkább az eredményességre vonatkozó „Mit és mennyit teljesítesz?"

14