Szolgálat 8. (1970)
Halottaink - Máhig Ervin plébános (Forró F.)
szemináriumban kezdte meg teológiai tanulmányait. A háború utolsó éveiben a teológusokat is behívták frontszolgálatra. Sok testi-lelki próbát kiállva mint tartalékos hadnagy tért vissza a szemináriumba. Tanárai közül később leginkább dr. Kerner István spirituálist, dr. Oszwald Józsefet és Udvardy Józsefet emlegette. 1921 Szent Alajos ünnepén szentelték pappá a kalocsai főszékesegyházban. Társaival — ha jól emlékszem, kilencen voltak — ekkor határozták el, hogy a papszentelés évfordulója körül minden évben találkoznak a közös szentelésből is folyó testvéri szeretet ápolására. Az első évek kedélyes találkozásai után Máhig Ervin ajánlatára határozták el, hogy ezekre az alkalmakra meghívják a „spirituális urat“, vagy a volt tanárok közül egyet-egyet, hogy délelőtt rekollekciót tartson, amit ünnepi szentmisével fejeznek be, és délutánra maradt a kedélyes testvéri találkozó. Sorra minden évben más-más társuk otthonában tartották ezeket az összejöveteleket. Megb. dr. Kerner István mély tisztelete az Oltáriszentség iránt, amely főképpen az Úr szentséges Szívének tiszteletében nyilvánult meg, így lett ennek a papi csoportnak és főleg Máhig Ervin lelkiéletének legszembetűnőbb vonása. Soha szentmisét nem mondott hosszabb hálaadás nélkül; befejezetlennek tekintette azt a napot is, amelyen nem végzett délután legalább félórás, néha egy-két órás szentségimádást is. Közel ötvenéves lelkipásztori munkájának is az Úr szentséges Szíve volt az irányító központja. Magam 1924-ben, mint tízéves gyerek találkoztam először Máhig káplán úrral, mikor első beosztása után Dunapatajról Hajósra helyezték. Első dolga volt, hogy megszervezte a Szívgárdát és megtanította a falusi gyerekeket is ministrálni, — addig a ministrálás a Haynald árvaház növendékeinek a privilégiuma volt. Szívgárda-gyűlések, ill. vasárnapi litániák után elvitt bennünket a templom mögötti erdő szélére játszani, és maga is velünk játszott. Hogy ilyen szeretettel fogalkozott a gyerekekkel, ezzel nyerte meg elsősorban a szülők, de lassan az egész falu bizalmát is. Az addig nagyobbrészt üres templom kezdett lassan-lassan megtelni. Mikor jó húsz évvel később utoljára jártam otthon, a hívek még mindig őreá emlékeztek, mint a legjobb papra, és őt szerették volna plébánosnak. Három évvel később, 1927-ben, talán éppen a velünk való eredményes foglalkozása következményeképpen az érsek a bajai állami tanítóképző hittanárává nevezte ki. Azok közül a tanítók közül, akiket nevelt, nem egy országos viszonylatban is a katolikus közélet vezető egyéniségévé vált. Ugyanabban az időben vette át a bajai úrinők Mária-kongregációjának vezetését is. 'Mire 1933 körül elkészült a gyönyörű nagy bajakiscsávolyi Jézus Szíve-templom és az óriási plébánia, az építésre felvett kölcsön szanálására őt nevezték ki plébánosnak. A kölcsön kifizetésének súlyos terhe mellett állandóan látogatta közel nyolcezer hívős plébániáját; mire kifizétte az adósságokat, addigra a templomot is megtöltötte hívekkel. Nyugodtan számíthatott volna valamivel nyugodtabb és jól megérdemelt könnyebb életre. Helyette jelentkezett Zichy Gyula érseknél, hogy mentse fel a nagy plébánia vezetése alól és helyezze a Bajától nem távoli, de teljesen eldugott kis rémi plébániára. Egészen élete végéig, ill. halála előtt egy évig, vagyis huszonhét éven keresztül maradt rémi plébános. Közben hiába kínálta fel neki az érsek a hajósi plébániát, ahol annyira szerették, később a bajai belvárosi plébániát, amely az egyházmegye legelőkelőbb helyének számított: nem fogadta el. Érvelése: a kis rémi plébánia minden hívét személyesen tudja gondozni, ugyanezt a felelősséget nagy plébánián nem tudná vállalni. Plébániáján valóban mindenkit személyesen ismert és tartott számon. Ha valaki vasárnap nem volt szentmisén, hét elején meglátogatta, nem beteg-e. Mindennap végigjárta a falu egy-két utcáját; akivel találkozott, mindenkihez volt egy jó szava — érdeklődő, dicsérő, figyelmeztető; kinek mire volt szüksége. A jó Isten a megmondhatója, hány szegénysorsú diákot segített titokban, hogy felsőbb tanulmányokat végezzen és a napszámos vagy proletár sorból kikerüljön. Sohasem volt más ambíciója, mint hogy jó falusi plébános legyen. Minél közelebb jutni az Úr szentséges Szívéhez és az Ö szeretetét minél hamisítatlanabb tisztasággal 99
