Szolgálat 7. (1970)
19. A keresztény aszkézis lélektana
19. A KERESZTÉNY ASZKÉZIS LÉLEKTANA I. Indítóokok 1. Történelmileg ható okok a) Az ősi bűntudat. Az emberiség bűntudattal járta sorsa útját. E bűntudat legősebb öröksége is volt, de saját szerzeménye is, hiszen nemcsak Ádámban bukott el az embertermészet, hanem az egyedek is buktak. — Minél szellemibb volt egy-egy pogánynak is öntudata, annál világosabban élte meg önmagában az ellentétet: a helyes és helytelen, a jó és rossz szembenállását és küzdelmét — s minél jobb volt lelke, annál inkább késztetve érezte magát arra, hogy küzdjön rosszrahajló természete ellen, fegyelmezze azt, ha kell, kemény kézzel és eszközökkel is. Ez az ősi vonás élt a kereszténységben. Habár a bűntudat lényegesen enyhült, mert a megkereszteltek Krisztus megváltásában részesültek, tudták mégis, hogy az emberi természet rosszrahajlása megmaradt. b) A keresztények hivatása. A keresztény új öntudata, nagy vállalkozása, fönséges világnézete az első századokban a keresztség szentségének értelmezésével és értékelésével volt életerős kapcsolatban (amint az egyedül helyes). Ebben volt kifejezve tárgyilag is, alanyilag is az új életszemlélet és új élet. Erre esküdött föl a keresztény és pecsételtette meg lelkét a Krisztussal kötött örök életszövetség jelével. Ennek az új életnek a keresztség szemlélete, fogalmazása és a benne megjelölt feladat szerint egészen sajátos stílusa és teendője volt: 1) Ellentmondani a sátánnak és minden pompájának, 2) Krisztussal együtt meghalni a világnak, 3) a feltámadás diadalmas szellemében élni az új életet az újszövetség, az evangélium magas erkölcsi színvonalán, 4) így nőni meg Krisztus telj eskorúságáig. A keresztség értelmezése a szertartási szövegen kívül legvilágosabb Szent Pálnál. Sem a szertartási szöveg, sem a szentpáli fogalmazás nem hagy semmi kétséget az iránt, hogy a keresztségben Krisztussal kötött életszövetség, Krisztus életének mintájára, hősies küzdelem és bajvívás az örökkétartó isteni élet győzelméért. I De nemcsak a tan, hanem az élet is megtanította az első keresztényeket erre az igazságra. Megélték magukban is, közösségileg is, hogy a keresztség nem alakította át bűnre hajló természetüket. Ma48
