Szolgálat 7. (1970)

18. A keresztény aszkézis története

Kezdettől fogva szorgalmasan gyakorlatoztak az engedelmességben a keresztény aszkézis emberei. Kezdők is, haladók is, hősök is. Még az elöljárók is fontosnak tartották saját engedelmességi gyakorlataikat. Lényeges volt mindig a lelkiéletben. Legsajátosabb aszketikus nehézsége az értelemben van: engedel­meskedni akkor is, ha nem értem, ha képtelen vagyok belátni helyes­ségét. (Itt nem foglalkozunk ezzel tovább.) e) A test sanyargatása. Itt kezdődik a szorosan vett, vagyis legősibb értelemben vett asz­ketikus gyakorlatozás. Hétköznapi értelemben ezt tartották mindenkor sajátosan „aszkézis“-nek. Az ide tartozó gyakorlatokban lesznek közvetlenül támadás tárgyai az érzékiség, rosszrahajló ösztönök, a bűnös szenvedélyek. A test sanyargatási területe roppant kiterjedt. Az egyházi év ősi liturgiájába is bekerült ezekből a böjt és a virrasztás. Ma ezek már elvesztették régi szigorukat. A katolikus jámborság jelentős aszketikus gyakorlataivá lettek: a Szentföldre, híres kegyhelyekre való búcsújárás. — A remeteség, vagyis világtól való elvonulás, a magány. Ezzel kapcsolatos, de a szerzetek­ben is nagy szerepet játszik a hallgatás. Kemény aszketikus megpró­báltatás ez, amikor huzamosan gyakorolják. A remeteséghez tartozott a táplálkozás leegyszerűsítése növényi, sőt nyers növényi anyagokra. Néha csupán gyökérre, levelekre, füvekre. S érdekes, nem ismerünk olyan adatot az aszketizmus történetében, hogy föltűnően is emiatt halt meg volna valaki. — Remeteszerzetekben megmaradt a húsevés tilalma, s a szinte egész évre kiterjesztett böjt. Pl. a karmelitáknál böjt van szept. 14-től Szentháromság vasárnapjáig. Közismert s az Egyház évszázadai folyamán leginkább gyakorolt jelentős önmegtagadások: önostor ozás, cilicium (szúrós drótöv, v. szőröv, esetleg szőrruha), a padozaton, ill. deszkán alvás, mezítláb járás rögös utakon vagy hidegben is. Természetesen a keresztény aszketikus buzgóság számtalan módot talált még a test sanyargatására, amelyeket fölösleges részletezni. Oly­kor a pillanatnyi hevület nagylelkű elszántságában nagystílű lelkek természetünket egészen megborzasztó tettekre is vállalkoztak, ha érez­ték, hogy ösztönösségük ellenkezik vele. Egy-egy ilyen hősi önlegyőzés többet is ért nekik, mint egyébként hónapokra menő gyakorlatozás. 3. A fejlődési vonal I a) A megállapodás jelé. Mint az emberi életben előbb van a fiatalos hevület, aztán a lehigga­44

Next

/
Oldalképek
Tartalom