Szolgálat 7. (1970)

18. A keresztény aszkézis története

dás, sőt elöregedés, így van ez az aszkézis történetében is, akár egyen- kint vesszük az aszkétákat, akár magát az egyetemes aszkézist az Egyházban.

Mennyit enyhült pl. a böjt, s most már az elöregedés állapotában van.

Ez természetesen inkább hanyatlási, mint fejlődési vonal. Mégis tartalmaz fejlődési mozzanatokat.

A gyermek aktivizmusa, az ifjú hevülése nem föltétien érték. Sokkal többet ér a férfi nyugodt, erőslelkű, egyvonalú, következetes munkája.

Az aszkézisban kristályosodást, megállapodást hoz létre a tapasztalás és a kor. Sajnos az újabb századok nagy anyagi kultúrája kényelmessé tette a keresztényeket is. Igen lemaradtak a középkor komoly aszkézisétől. Megkedvelték a puha életet. Sok a gyávaság. Kevés a hősiesség. Még az igénye is. Nincs meg a nagy vállalkozások lendülete.

A Jézus Szíve-tisztelet engesztelő tényei, szelleme és mozgalma javított valamit a helyzeten.

A jelen új kikezdésekkel kecsegtet. Kár, hogy nem éppen saját jószántunkból, hanem történelmi kényszerből.

b) A lényeges aszkézis felé.

A kezdő hevület és lendület kevésbé alkalmas a lényegszemléletre. Természetes tehát, hogy külsőséges marad.

Egyesek életében is, egyetemesen is: kezdéskor a külső aszkézis áll előtérben. Nagyon jó így is, hiszen a külső hibát első helyen kell eltüntetni és a külső fegyelmet haladéktalanul kell megteremteni.

Fontosabb azonban a belső aszkézis. (Ezek legfőbb fényeiről később bővebben.) Eleinte ennek is részlettényekre kell szétterjednie.

Megfelelő gyakorlat alapján a belső aszkézis részlettényei is egységes irányba fejlődnek tovább: a lélektani egyensúly, a képességek egymás között való harmóniája felé.

Ezen az alapon áll elő a tiszta szándék, az egységes célirány, s a szabadakarat egészértékű törekvése. Majd kezd bontakozni a hősiesség is. — Mindez az erőkifejtés fejlődési vonala.

Van még értékesebb vonal: a szeretet kiépítésének vonala. Ennek aszketizmusa kissé homályos. Bizonyos, hogy jelentős tisztuláson (katarzis) kell átmennie az ember egész érzelmi világának, szenvedélyeinek, sőt bizonyos értelemben mélyebb ösztöneinek is. — Idetartozik az a nagyjelentőségű megfordulás, amikor a küzdő ember önző összpontosítottságát átváltja tárgyi összpontosítottságra, vagyis szubjektivizmusa objektiválódik. A szeretet nagyértékű kibontakozása ugyanis csak az értékek objektív világa felé lehetséges. S arrafelé vannak határtalan lehetőségek. — Egészen a végtelen jónak teljes szívünkből, teljes lelkűnkből és minden erőnkből való birtoklásáig.

45