Szolgálat 7. (1970)
14. A keresztény élet teljessége
nehézségekkel való küzdelem, a keresztviselés, a bajokban való türelem hősiességében van. Tehát nem egy-két ilyen gyakorlatban, hanem az egyén és élete ilyen hősies irányában, jellegében. Mondottuk föntebb, hogy a keresztény hősiesség az alapja a kegyelem teljes földi meggyarapodásának, annak a bizonyos evangéliumi sokszoros termésnek. Ennek az izmos életteljességnek földön elérhető érett foka, amikor a keresztény már csak egy normát ismer élete számára és ezt valósítja is: Isten szent akaratát. E köré fonódik minden élettevékenysége. Ez lényegében a földi élet szentsége. c) Kivirágzottan a keresztény földi élet az istenszeretet erős és tartós élményében van. A tudati élet kiemelkedései az élmények. Emberszívet, tudatvilágot megtöltő tartalmuk, sodró és lendítő erejük van. Az élményekből sok van és sokféle, főleg az érzéki életben, de a szellemiben sem ritka. A keresztény földi élet igazán erős, hatalmas lendülete, sodrása szintén élményszerűségben bontakozik ki. Sokféle az erős keresztény élmény is. A legvalódibb keresztény élmény a tiszta tüzű, lángoló istenszeretet, amelynek egyenesvonalú továbbemelkedése az örök élet leglényegesebb élménye. Ahol ez a tiszta, lángoló istenszeretet a földön megjelent, mindenkor csodálatos benyomást tett birtoklójára is, de azokra is, akik sugárzatába kerültek. Ez már az ún. misztika területe. Egyszerűbb fokon, rendkívül változatos módokon és rövid időtartammal sok kereszténynek van ilyesmiben része. Mindenkor nagy a jelentősége, mert keresztény életlendületet ad. A legsajátosabb, igazán földi kivirágzása a keresztény életnek: a gyakorlati irányú tüzes felebaráti szeretet. Krisztus előirányzása szerint a keresztény tevékenység veleje, summája a segítő szeretet. Az utolsó ítéleten csak ez szerepel, mint mértéke a földi életnek és a boldog örökéletre való alkalmasságnak. (Mt 25,31-46). Jézus félreérthetetlen világossággal fejtette ki ezt. Természetesen nem könnyű dolog. Nagy istenszeretetben még köny- nyebb lángadozni, de a testvérszeretetet hamarosan fejbeveri az élet sok ténye. A felebarát, főleg ha különbséget sem tesz közöttük (mert nem tesz) a valódi segítő szeretet, nagy tétel emberi erények számára. Ezért igazi őserős és kiapadhatatlan forrása ennek a szeretetnek csakis a lángoló istenszeretet lehet. Nem mondjuk azonban, hogy minden segítő szeretetgyakorlathoz ilyen nagy tüzű istenszeretet kell. Sokszor elég egy kis jóakarat, hiszen a jótett igen képes boldogítani az emberi szívet, még ha pogány is. Más azonban az állandó* jellegű és általános (bárkire kiterjedő, akit az élet utunkba hoz) segítő testvérszeretet. Egészen szociális lelkialkattal ez is megy egy ideig, de kitartóan nem. 26
