Szolgálat 7. (1970)
14. A keresztény élet teljessége
E kettős kivirágzásból nem sok van a földön. Lehetne több is, jóval több is, megfelelőbb nevelés és komolyabb önnevelés alapján. Mert a főparancs („Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! És felebarátodat, mint önmagadat!“) nem éppen ezt fejezi-e ki? De akkor kell is, hogy lehetségessé váljék a komoly törekvő számára. Habár kibontakozási idejét a törekvő nem szabhatja meg. + Fontos lenne ezek után a teljesség részletkérdéseinek tárgyalása. Ezekről később bővebben lesz szó. Most csupán két dolgot említünk meg. a) Különféle életformák és életkeretek vannak a kereszténységben. Pl. házasélet és magános élet. A magános élet lehet örök szüzességre, ill. tisztaságra is elkötelezett élet. Az elkötelezett ilyen személyek többnyire külön egyházi keretekben, az ún. szerzetesrendekben, társulatokban helyezkednek el és szabályokkal irányított életet élnek. Nagyon különfélék a foglalkozások is ezekben a formákban és keretekben. Nem is szólva öltözékekről és szokásokról. Mindezekkel kapcsolatban tudni kell azt, hogy a keresztény élet tartalom, nem pedig burok vagy keret, mélység, nem pedig foglalkozási fölszín; lényeg, nem pedig járulék (pl. ruha és jelvények). — Nincs mindennapibb dolog, sajnos még keresztények között sem, mint ezeknek az összetévesztése. ösztönös, érzéki emberek vagyunk és a felszínen tájékozódunk. Mélyebbre sokszor nem is megyünk. A keresztény életet az ilyen eszközök, pl. a szerzetesi keret, igen segíthetik, mások (pl. színésznői foglalkozás) igen megnehezítik. Lehetetlenné azonban csak a bűn teszi, amely lényegileg szintén benső, szabad cselekedet. Tehát a keresztény élet földi, relatív teljessége minden normális megkeresztelt ember számára lehetséges. Természetesen ahhoz, hogy a lehetőségből valóság legyen, az alkalmas eszközök sokat segítenek. b) Mi a keresztény életteljességnek belső alanyi titka, ill. lényeges fordulópontja vagy sarkpontja, amelyen alakulása elindul vagy elakad? Az emberi jóakarat. Mint a szabadakarat helyes mozdulása és irányulása. És ennek a jóakaratnak is belső készsége a jóra, helyesre. Igazi jóakaratról és igazi készségről van szó, amely tartós jellege az embernek és nem fér össze a jóság hiányaival. Ez az ember legsajátosabb kincse és csírában már benne van minden, amit föntebb egészértékű embernek mondottunk. Annyira fontos ez a keresztény élethez, hogy ahol nincs, ott előbb meg kell teremteni, s csak aztán lehet szó tudatos keresztény életről. Megteremtése nem nehéz, mert ez van elsősorban a szabadakarat hatalmában. Ez az akarat legvalódibb és legtermészetesebb ténye. 27
