Szolgálat 6. (1970)

Halottaink - Msgr. Farkas Géza (Őry M.)

Galambos Miklós apát, gyöngyösfalusi plébános, ápr. 24-én temették Szom­bathelyen (64, 41) Czövek Jenő püspöki tanácsos, balatonboglári plébános. Április 21-én. a mos- dósi temetőbe temették (66, 43) Zalaváry G. Sándor premontrei paptanár április 6-án Sárvárott. Keszthelyen temették (52) Lindenberger Sándor SJ 1969 december 6-án Formóza szigetén (70, 49) Lesz János ny. csurgói esperesplébános márc. 21-én. Balatonfüreden temették (85) Mim Imre diósberényi plébános, Diósberényben (53) Wrenkh Ede soproni kanonok. Rojkovich István görögkat. kanonok, püspöki helynök, nyíregyházi plébános máj. 10-én (54) Garami György Elek ny. gimn. igazgató, Sopronban (84, 64, 57) Döbröczöny István herendi esperesplébános Budapesten. Rákoskeresztúron temették (60, 35) Hermann István szatmári egyházmegyés, ny. gimn. tanár Sümegen temették (78) Megyeri Zoltán Adorján iskolatestvér, Farkasréten temették (69) Balogh Benignus ferences testvér, a roeblingi (USA) temetőbe temették (67) + Elhunyt paptestvéreinket foglaljuk mementóinkba! MSGR. FARKAS GÉZA (1921 — 1969) Korai halála mindenkit váratlanul ért. Csak orvosa ismerte igen magas vérnyo­mását. A reggeli órákban ezért volt néha ingerlékeny. Őmaga mintha megérezte volna a közeli véget. Az elmúlt nyáron rokoni látogatáson járt Kanadában. Édesanyja előtt többször emlegette, hogy halála esetén hova szeretne temetkezni. A mélyen vallásos anyai szív is tiltakozott: „De fiam, miért beszélsz annyit a halálról?" Torontó­ban még résztvett a magyar papok találkozóján. Aztán visszatért az örök Városba. Rómában két magyar kurzustársával még néhány felejthetetlen napot töltött együtt. Szeptember 10-én váratlanul agyvérzést kapott, de beszélőképességét nem veszítette el. Maga is csak múló rosszullétnek tekintette a bajt. A klinikán megoperálták, a vért felszívták és az agyereket elzárták. Állapota azonban rövid javulás után rosszab­bodott. Szombaton újabb agyvérzés állt be és szept. 14-én, Szentkereszt felmagaszta- lásának ünnepén visszaadta Teremtőjének buzgó és áldozatos lelkét. Kalocsán született 1921 dec. 11-én. Atyja a város rendőrkapitánya, majd polgár- mestere volt. Középiskolai tanulmányait a város jezsuita gimnáziumában végezte. Csendes, bár kicsit huncutkás gyermek volt és szorgalmas diák. Még érettségije előtt jelentkezett kispapnak a veszprémi szemináriumba. Tóth Tihamér püspök vette fel. Egyetemi tanulmányokra 1939 őszén a római Collegium Germanicűm-Hungaricumba küldték. Az egyik szobában egy asztalba vésve boldogan és kegyelettel fedezi fel Prohászka Ottokár nevét. Nevelőihez igen ragaszkodott. 1942-ben filozófiából, 1947-ben 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom