Szolgálat 6. (1970)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Mi a hit?

„benső Mester“. Nem emberi szószékről beszél az, aki „a szívet oktatja“. Az ő szószéke az égben van. És mégis akkor jön az isteni vendég szívünkbe, amikor a hithirdető szava cseng fülünkbe. Mintegy szentség ez a szó, eszköze Isten kegyelmének. De hogy szívünk mélyéig csengjen, az már nem a hithirdető műve, hanem az Istené, aki „megnyitja szívünket“, ezt a félénk, gyanakvó szívet, hogy higgyen az örömhírnek.

4. A hit ajándék, a hit kegyelem. És mégis — ez negyedik tulajdonsága hitünknek — a hit egyben a mi legbensőbb, legszabadabb elhatározásunk. Sem a csodák ezrei, sem a Szentlélek sugalmazása nem kényszerít, hogy higgyek. Senki sem hisz, ha hinni nem akar. A hit: szabad elhatározás. Ezért van benne valami a „salto mortale“-ból. Feladom biztonságomat, nem megyek a magam feje után, nem magam adok célt és értelmet életemnek, hanem belevetem magamat egy másvalaki felfogásába: elfogadom, amit ő mond az én legszemélyesebb létemről, az én életem és halálom értelméről. Ez olyan mintha valaki leveti magát egy hegyoromról a sötéten tátongó űrbe. És bízik, hogy amint zuhan lefelé, elkapja valaki. Nem fog összezúzódni a szakadék fenekén, két atyai kéz fogja fel hullását: élni fog. Ha valaki nem érzi a hitnek ezt a lélegzetelállító rizikóját, nem tudom, hisz-e igazán. Ha nem mondhatja igazán: „Ha csak ebben az életben reménykednék Krisztusban, szerencsétlenebb lennék minden embernél" (Vö. 1 Kor 15,19), — akkor ez a hit talán csak vasárnapi ünneplőruha és nem az emberi élet alapelhatározása. Az igaz hívőt, Jézust is, Pált is, követőiket is, bolondnak tartotta a világ. Az igazi hit a világ szemével nézve: balgaság. És ezért áll állandóan a kísértés tiizében.

5. Épp ez hitünk ötödik alaptulajdonsága: hitünk állandóan veszélyeztetett hit. A hit soha sem lesz biztosított tulajdonunk. A hitet nem lehet, mint valami dolgot, páncélszekrénybe zárni, lakat alatt őrizni. A hit mindig mintegy tűhegyen lebeg labilis egyensúlyban: a Szentlélek kegyelme az egyik, az én szabad elhatározásom a másik. És ez az elhatározás mindig csak mint ma is új választás tud létezni. Ma reggel, amikor fáradtan kinyitom szememet és egy új szürke nap nyomorúsága rebben elém, igen, ma reggel, Uram, ma is hiszek, hiszek a szivárvány minden színében tündöklő szeretet kinyilatkoztatásában. Hiszek, „mindennek ellenére“, mégis hiszek. Az ilyen „mégis hiszek“-!elkület, ez keresztény hitünk normális állapota. Sötét a világ, hallgat az Isten. Amikor mi úgy gondoljuk, hogy tennie, szólnia kellene, odavágnia vagy mentenie kellene, amikor úgy gondoljuk, .hogyha van Isten, ezt az egy dolgot már mégsem tűrheti', akkor is tétlen, akkor is hallgat. Alszik talán az Isten? Vagy halott? Az Isten hallgatásába burkolt világban élünk mindennap. Mint ahogy hallgatott az Atya, amikor Jézus hozzá kiáltott a keresztfán. És ebben a sötét világban mondjuk nap mint nap: „Uram, mégis hiszek“. „Hiszek a Szent Szívben és szeretetében. Hiszek a szenteknek nagy közösségében. Hiszek a szeretet végső győzelmében" — ahogy 0 sokat szenvedett Prohászka imádkozta. Néha úgy érezzük, hogy egy nagy sötét kozmikus

8