Szolgálat 6. (1970)

Tanulmányok - Nemeshegyi Péter: Mi a hit?

felhő takar el mindent és födi el az eget, egy, csak egy csillag ragyog halványan: Betlehem csillaga, a Golgota éjének csillaga. Több nem adatik nekünk, ez elég kell, hogy legyen. Ebbe az egy csillagba vetjük minden reményünket, ráadjuk életünket. A nagy sötétségben, mégis hiszek.

De mert annyi a sötétség, hitünk a világosság Istenében mindig megkísértett hit. Olyan mint egy kis gyertyaláng a nagy éjszakában. Rátör ezerfelől a sötét, az egész világűr éjszakájának támadása egyetlen gyertya lobogó lángocskája ellen. És, csodálatos, amikor egy világnyi sötétség a gyertya fényköréhez ér, hogy megfojtsa, — elfoszlik, fénnyé olvad. A sötétség csak addig látszik nagyhatalomnak, amíg messze van a fénytől; ha közelébe ér, hogy rátörjön, feltárja semmivoltát. így van a hittel is: kis lángja ég évszázadok minden sötétségén át, minden kételyen, minden halálon, minden pusztuláson át, erősebb mindennél. Mert az isteni olaj, a Lélek élteti.

6. Nincs biztosabb ismeret, nincs biztosabb alap, mint a hit, mert magára az Isten bölcsességére és erejére támaszkodik. Ez hitünk hatodik tulajdonsága: a hit sziklára épült ház. Jöhet eső, jöhet vihar, rátörhet a házra, az össze nem omlik: sziklán áll. Ez a szikla nem más, mint maga az Isten, az örök igazság.

Görögül „a!etheia“-nak mondják az igazságot. Szószerint fordítva: „nem- rejtezettség". A görögök úgy érezték, hogy az egész világ képmás, talány, melynek mélyén ott rejtőzködik az igazi lét. A misztikus meglátás pillanatában tárul fel a barlangbörtön lakóinak csodálkozó szeme előtt a valóban létező világ, melynek a mi felületes világunk csak árnyéka. A zsidók „emelnek mondják az igazságot. Szószerint fordítva: „hűség“. A zsidók az alkotó, szóló, szövetséget kötő Isten hűségében találták meg az igazságot. Az Isten szavát hallották, abba vetették bizalmukat és így álltak az igazság szikláján. Krisztusban egyesül e két nagy vonás: ő a megbocsátó Isten, a halottakat feltámasztó Isten hűségének tanúja, de egyben őbenne, mint megtestesült Istenfiában feltárul előttünk a lét gyökere: az Isten, aki „Én vagyonnak hívja magát. Krisztus az emberarcú Isten, aki csak a teljes áldozat erőtlenségében tudja igazán kinyilatkoztatni mindenhatóságát. Ezen a krisztusi létfeltáráson, kiben velünk a hűséges Isten, ezen alapszik a mi hitünk. Nem emberi eszmefuttatáson, nem emberi bölcsességen, nem emberi erőn, hanem az Isten erején és az Isten bölcsességén, mely akkor is, ha végtelen gyengeségnek és bolondságnak tűnik, végtelenül nagyobb minden erőnél és minden tudománynál (Vö. 1 Kor 1,19-31).

7. Ez az Isten hűségében gyökerező hit jövőt nyit meg számunkra, jövőt ad az egész emberiségnek, az egész világnak. Ebben találjuk hitünk hetedik tulajdonságát. A hit reménybe nyílik, mert alapja a világnak jövőt ígérő Isten. Van-e jövője a világnak? Van-e értelme az ember művének? Az élet győz-e, vagy a halál? Elválás lesz-e a vég, vagy találkozás? Elporladás, vagy fölmagasztosulás? A mindig feljebb törő világ fejlődése értelmetlen örvénybe hull-e majd vissza, vagy talán örök virág nyílik a fejlődés múlandó

9