Szolgálat 6. (1970)

Hit és keresztény élet (Szerk.)

Jelen számunk vezető cikkéi („Mi a hit?“) Nemeshegyi Péter, a tokiói Sophia-egyetem teológiai fakultásának dékánja és a Nemzetközi Teo­lógiai Bizottság tagja írta. Tizenegy felvillanásban megvilágítja a ke­resztény hit természetét, főleg az egzisztenciális szempontokat hang­súlyozva. P. H. de Lubac nagy tanulmánya azt mutatja meg, hogy a keresztény mindig közösségben hisz, — lényegében az egyház hitét teszi magáévá, azét az egyházét, amelynek a keresztséggel tagja lett. Pap és hivő egyaránt bizalommal imádkozhatja a liturgia szavaival: „Ne te­kintsd vétkemet, hanem egyházad hitét ..." Horváth Tibor torontói teológia-tanár a szentségek és a hit kapcsolatát magyarázza meg: a szentségek megváltást jelentenek az egyház életében, Krisztusban, az Isten szava által. „Ennek következtében a szentség a hitnek, a hit pedig a szentségi életnek a növelését célozza“. Szabó Ferenc az élő hit gyakor­lati követelményeire mutat rá: „Hittünk a Szeretetnek! Ez a meggyő­ződés sürget bennünket, hogy a Krisztusban kinyilatkoztatott Szeretet tanúi legyünk tevékeny, áldozatos életünkkel“. Végül egy papi rekollek- ción elhangzott szentségimádás szövege arra segít bennünket, hogy személyes imában elmélyüljünk a hitben, Jézus élő ismeretében. Szeretnénk, ha olvasóink is tevékenyen bekapcsolódnának a SZOLGÁLAT munkájába, hozzászólva a most és a később felvetendő aktuális problémákhoz is. Istennek legyen hála, lapunk máris annyi pozitív visszhangot keltett, hogy igazolva látjuk szerény kezdeménye­zésünket. Ismételten hangsúlyozzuk: egyedüli célunk a magyarság, a papság és a világiak őszinte szolgálata — a II. Vatikáni Zsinat szel­lemében. Szerkesztőség 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom