Szolgálat 6. (1970)
Tanulmányok - Henri de Lubac: Az Egyház hite (Nagy F. ford.)
Vegyük újból szemügyre az ősi záradékot: „in sanda Ecdesia“. Ha valóban az Egyházon belül születik és fejlődik a keresztény ember hite, ha ez a hit valóságosan magában az Egyház hitében való részesedés, ki ne látná a következményeket? Az Egyház hite élő hit, mely reményben és szeretetben teljesedik ki. Az a hit, amellyel a Hitves szüntelenül adózik Jegyesének. Ez a „fides“ teljes hűség. így a keresztény ember egész lelki élete, amelynek a hit a gyökere, az Egyház életében való részesedés. Első csírájától végső kiteljesedéséig az. A keresztény lélek „anima ecdesiastica“80, „az Egyházba gyökerezett lélek“. Jézus Krisztushoz fűző legbensőbb kapcsolatai ugyanazok, mint az Egyházéi. Ahol legmélyebb bensősége rejlik, a keresztény ember ott a leggyökeresebben katolikus. így aztán jobban megértjük a Credo tanításának jelentőségét, ahogy a Credót például szent Ágoston magyarázza Enchiridion] Aban vagy a Hitvallásról írt értekezésében: A hitvallás helyes sorrendje azt kívánta, hogy a Szentháromságra következzék az Egyház, mintegy a lakóra a háza, Istenre az ő temploma, az alapítóra a városa; az Egyház, melyet itt a maga teljességében kell vennünk; nemcsak azt a részét, amelyik a földön járja zarándokútját, dicsérvén az Úr Nevét „napkelettől napnyugatig“ (Zsolt 112,3), és ősi szolgasága elmúltával új éneket énekel (Jel 5,9), hanem a mennyei részét is, amelyik mindig Istenhez ragaszkodott teremtése napjától fogva, és sosem tapasztalta meg a bukás szerencsétlenségét.8' Tiszteljétek, szeressétek, ismertessétek is meg édesanyátokat, a szent Egyházat, mint a mennyei Jeruzsálemet, Isten szent Városát; ő az, aki gyümölcsöt hoz és növekszik abban a hitben, amelyet hallottatok, az egész világmindenségen keresztül; az Élő Isten Egyháza ő, az igazság oszlopa és hatalmassága.82 Most jobban megértjük a keresztény élet szépségét: ez az élet annál nagyobb egyetemességre törekszik, minél mélyebben bensőségessé válik. Egész programja belefér abba a felkiáltásba, amelyet az Apostoli hagyomány, az efezusiakhoz írt levél visszhangjaként, négyszer megismétel: Dicsőség Istennek az Egyházban és Krisztus Jézusban! Amen! 83 Dicsőség az Atyának, és a Fiúnak, és a Szendéteknek, az Anyaszentegyházban! 84 JEGYZETEK 1) J. A. Jungmann, La liturgie des premiers siécles, Cerf, 1962, 149. I. [Azokat az idézeteket is, amelyeknek eredetije nem francia, hanem más, mint pl. a sűrűn idézett egyházi íróknál latin vagy görög, majdnem mindig Henri de Lubac francia fordításából fordítottuk magyarra; csupán egy-két ízben vettük tekintetbe az eredeti szöveget is.] 2) Mt 28, 19. Vö. 2 Kor 13, 13; A tizenkét apostol tanítása (Didaché), 7. f. Vö. J. Lebreton, Histoire du dogme de la Trinité, II. k., 4. kiadás, Beauchesne, 1928, 142-144. I. Nem vesszük itt tekintetbe az ősi tisztán [aisztológiai formulákat: vö. Csel 10, 48 és 11, 17. 25
