Szolgálat 6. (1970)
Tanulmányok - Henri de Lubac: Az Egyház hite (Nagy F. ford.)
először a Szentenciák harmadik könyvének kommentárjában, azután pedig a Teológia Summájában. A Summában így ír: Ha azt mondjuk: „az Anyaszentegyházban“, ezeket a szavakat olyan értelemben kell vennünk, hogy hitünk arra a Szentiélekre vonatkozik, aki megszenteli az Egyházat; vagyis hogy ezek a szavak azt jelentik: „Hiszek a Szentlélekben, aki megszenteli az Egyházat". Jobb azonban, ha az általánosabb szokásnak megfelelően nem tesszük ki itt az „in" elöljárót, és egyszerűen csak azt mondjuk: „a katolikus Anyaszentegyházat“.7'* Ebből a szövegből egyszerre két dolgot is látunk: először, hogy szent Tamásnak milyen finom megkülönböztetéshez kellett folyamodnia, mint már előtte szent Ambrusnak is, hogy megmentsen egy félrecsú- szottnak ítélt formulát, amely fenyegetni látszott az egyetlen Istenbe vetett hit transzcendenciáját; másodszor, hogy ez a formula ténylegesen mennyire félretévedett, vagyis az általános és indokolt szóhasználaton kívülre került. A kommentárban még ezt mondja szent Tamás: Nem kell hozzátenni az „in “ elöljárót, vagyis így mondani: „és az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban"; hanem így kell mondani: „és az . . . Anyaszentegyház a t “.75 Mende-i Gulielmus Durandus jobban, bár még mindig tökéletlenül, megtalálja a formula szövegét és első jelentését. Magyarázata szerint ott, ahol manapság néha azt mondjuk: „az Anyaszentegyházban“, a következőt kell érteni: „Ama hittel, amellyel a szent és egyetemes Egyházban létezvén (lakván) rendelkezem, tartom a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát“ 76 stb. Froidmont-i Helinandus egy beszéde, amely Gulielmus Durandus Rationaléjánál egy századdal régebbi, a két hagyományos formula mindegyikét magyarázza, jól megértvén, hogy nem lehet közöttük választani, hanem mindkettő valóságos értelmet fejez ki: íme hogyan kell érteni: hiszed-e, hogy létezik egy egyetlen Anyaszentegyház, amely az egész világon el van terjedve, amely a hit által és a szeretetben reménykedik, amely Istennel bensőleg egyesül örök és szét- választhatatlan egységben? . . . Hiszed-e, hogy senki sem üdvözölhet, ha nem marad meg hűségesen az Egyház testének egységében?77 Froidmont-i Helinandus példájára megtarthatjuk egyszerre mind a két értelmet: amelyik az egyik és amelyik a másik formulából kibontakozik. Az Anyaszentegyház a Szentiéleknek első helyen kifejezett műve, lévén az a mű, amelyik meghatározza és magába foglalja az összes többit. Általa és benne találja meg mindenki a „sanctorum unió“-1, a szentek egyességét, valamint a bűnök bocsánatát is, a test feltámadására és az örök életre való irányultsággal. „A Szentlélek az Egyház megszentelő je“.78 Éppen ezért az Egyház különösképpen szent is. Mint J. A. Jungmann mondja79: a Szentlélek szentsége „szikraként pattan át az Egyházra: ,Credo in Spiritum Sanctum, sanctam Ecclesiam'. A két szó: ,sanctum — sanctam', kétségkívül szándékoltan követi közvetlenül egymást, hogy megjelölje az Anyaszentegyház szentségének forrását“. + 24
