Szolgálat 6. (1970)
Tanulmányok - Henri de Lubac: Az Egyház hite (Nagy F. ford.)
„Hiszem az Anyaszentegyházat" Mindez persze nincs benne kifejezetten ebben a néhány szóban: „Credo sanctam Ecclesiam“. Viszont mindez megvan már, „quasi in nu.ce“, dióhéjban, a keresztségi hitvallás egy ősrégi formájában, ahogyan néhány egyházban használatos volt, nevezetesen Egyiptomban és Szíriában. A hitjelöltet a püspök háromszor megkérdezte. Az első két kérdés után: „Credis in Deum? . . . in Iesum Christum?“ a püspök végül ezt a kérdést tette fel: „Credis in Spiritum Sanctum in sanda Ecclesia?“ Nos, ez a három utolsó szó, „a szent Egyházban“, úgy látszik, nem csupán a Szentiélekben való hitre vonatkozott42, hanem ugyanúgy az Atyaistenben és a Fiában, Jézus Krisztusban való hitre is. Nem alkotott kiegészítő hitszakaszt, hanem az egész párbeszédnek a záradékát és mintegy a foglalatát képezte. A hármas „credis“-szel kell kapcsolatba hozni. Nyomatékot adott a püspök hármas kérdésének, és ezáltal a három rész oszthatatlan egészet képezett, mint valamennyi szenthárom- ságos formulánk, amely mind az egyetlen Istent vallja meg. Megjegyezhetjük még azt is: ha az Anyaszentegyház megemlítése a végén csak a Szentiélekre vonatkozott volna, akkor inkább valami ilyen formulát választottak volna: „Hiszel-e a Szentlélekben, aki az Egyházban van?" 43 Tertullianusnak egy szövege, éppen a keresztségről írt értekezésében, úgy tűnik, ennek a rendelkezésnek a visszhangja: Ha Istennek minden szava három tanúra támaszkodik, mennyivel inkább az adománya! A keresztségi áldás erejében hitünk tanújaként bírjuk ugyanazokat, akik üdvösségünkért is jótállnak. és az isteni neveknek ez a háromsága elég arra is, hogy reményünket megalapozza. Mivel pedig a hit melletti tanúságtételnek ugyanúgy mint az üdvösségért való jótállásnak kezese a Három Személy, az Egyház említése szükségszerűleg hozzájárul. Mert ahol ott van a Három, Atya, Fiú és Szentlélek, ott van az Egyház is, a Háromnak a teste.44 Szent Ireneus nagyjából már ugyanúgy megmondta, hogy „Krisztus kommúniója, vagyis a Szentlélek“, az Egyházban van45; szent Hippolit Apostoli hagyomány című munkája pedig, amely nem ismeri a hármas keresztségi kérdés Egyházra vonatkozó záradékát, szintén nem mulasztja el, hogy közölje ezt a záradékot egy hasonló összefüggésben, amely még jobban megvilágítja az értelmét. Ez a munka azt írja elő, „hogy minden áldásban mondják a következőt: Dicsőség neked, Atya, és a Fiúnak, a Szentlélekkel együtt, az Anyaszentegyházban“.44 Röviden, ezekből a különböző szövegekből mindig ugyanaz a gondolat domborodik ki: „Az üdvösség egész folyamata az Egyház ölén zajlik le“.47 Elég hosszú ideig több hitvallási formula a Szentlélek említése után nem tartalmazott egyéb szakaszt, akár megvolt benne, akár nem ez az egészet átölelő kifejezés, amely úgy jelöli meg az Egyházat, mint azt a helyet, ahol hiszünk, ahol Istent imádjuk, ahol megdicsőítjük, azt a házat, ahol az élő Istent megtaláljuk, azt a méhet, amelyben életünket kapjuk. Mint tudjuk, így áll előttünk az a hitvallás, amelyet 325-ben a 22
