Szolgálat 6. (1970)

Tanulmányok - Henri de Lubac: Az Egyház hite (Nagy F. ford.)

Gilbertus Crispinus így felelt: „Ha Jézus Krisztus csak ember lenne, akkor egész bizonyosan bálványimádásra szólítana fel a próféta, amikor arra szólít, hogy higgyünk benne“.31 A XI. század végének ez a hitvédő írója nem tett mást, mint hogy felújította minden keresztény századok tanítását. Már szent Ágoston nagyon jól megmondta, olyan szövegrész- letekben, ahol éppen a Credót magyarázta: „Elég sokszor hinnünk kell, állapította meg, ennek vagy annak az embernek, jóllehet nem kell benne hinnünk“. Másutt még erőteljesebben és pontosabban fogalmazott: „Amikor Jézus Krisztus apostolairól beszélünk, elmondhatjuk, hogy hiszünk Pálnak, de nem azt, hogy hiszünk Pálban; elmondhatjuk, hogy hiszünk Péternek, de nem azt, hogy hiszünk Péterben“.32 Venantius Fortunatus is kijelentette: „Ott, ahol kitesszük az ,in’ elöljáró szócskát, ott elismerjük az istenséget“.33 Már Riezi Faustus ugyanezt mondotta, amikor felhívta olvasója figyelmét ennek a szócskának a „kiváltságára“ 34; vagy Aquileiai Rufinus, amikor így írt: „Ennek a szótagocskának az a hatása, hogy a Teremtőt megkülönbözteti minden teremtményétől, és az isteni dolgokat elkülöníti az emberi dolgoktól“.35 Lényegében ugyanerre tanította a XVII. században a Megtestesülésről nevezett Mária fiatal tours-i orsolyita nővéreit, amikor a Credo első szavait magyarázta nekik.34

Röviden összefoglalva: nem véletlen az, hanem a keresztény hit mély logikájából adódik, hogy már az első századoktól kezdve „a ,credere irí egyre inkább a keresztény hitaktus jelzésére szolgáló kifejezéssé válik“.37

A hivő Egyház

A formuláknak ebben a szembenállásában, amelyet az imént láttunk, egy lényeges pontot kell kiemelnünk: azt, amelyik az Egyházra vonatkozik. A római katekizmus (Catechismus ex decreto concilii Tridentini ad parochos), hosszú hagyományhoz híven, a lehető legvilágosabban kifejti ezt a pontot:

Szükségképpen hinnünk kell, hogy van az egy, szent és katolikus Egyház. Ami ugyanis a Szentháromság három Személyét, Atyát, Fiút és Szentlelket illeti, úgy hisszük őket, hogy hitünket beléjük helyezzük. Most viszont változtatunk a kifejezésmódon, és azt valljuk, hogy hisszük az Anyaszentegyházat, nem pedig azt, hogy hiszünk az Anyaszentegyházban. így még ezzel az eltérő beszédmóddal is Istent, minden dolgok Alkotóját, megkülönböztetjük teremtményeitől, mindazokat a kiváló jótéteményeket pedig, amelyekkel az Egyházat elhalmozta, elfogadjuk, és az ő isteni jóságára származtatjuk vissza.38

Az Egyház (ecclesia) két lehetséges etimológia szerint értelmezhető: vagy mint „convocatio“, vagy mint „congregatio“; vagyis az első esetben az, aki hívja az összes embert, hogy egybegyűjtse őket üdvösségük céljából, a második esetben pedig mint maga a gyülekezete ázoknak az embereknek, akik hivőkké lettek. Ha most még két másik szót is haszná18