Szolgálat 6. (1970)

Tanulmányok - Henri de Lubac: Az Egyház hite (Nagy F. ford.)

evangéliumban olvasunk: „Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében“.2

Röviden összefoglalva azt mondhatjuk, hogy eredőnkhöz a szerkezet lényeges elemeit kezdettől fogva mindig a Szentháromságnak a műveiben való megnyilatkozása szolgáltatta.3 Hitvallásunk „a Szent- háromság szimbóluma“ .4 Az a három őseredeti szakasz, amelyből összetevődik, anyasejtje minden további kifejtésnek, sőt annak az egész teológiai elmélyedésnek, amelyre már eljutottunk vagy amely még az idők végezetéig létrejöhet a katolikus Egyházban.

A hitvallás tagozódása

Három őseredeti szakasz, három anyasejt. Valami kidomborítja őket: egy háromszor megismétlődő nyelvtani alak, amely megkülönbözteti ezt a hármat az összes többi szakasztól, olyannyira, hogy valóságos szakadékot támaszt köztük meg a többi között: „Credo in Deum . . . , in Iesum Christum . . . , in Spiritum Sanctum“, „hiszek Istenben . . . , Jézus Krisztusban . . . , a Szentlélekben“. Mint majdnem mindig történni szokott, bizonyos időbe telt, hogy ez a fogalmazás kialakuljon, és különböző kivételekkel találkozunk, meglehetősen későiekkel is. Mégis ez a kifejezés jellemzi már a régi hitvallásszövegek nagy többségét, mint ahogy végérvényesen is ez kerekedett felül.5 Igaz, hogy néhány szövegben az „in“ szócskát nem tárgyeset, hanem határozóeset követi; így például Rufinusnál: „Credo in Deo Palre ..., et in Christo Iesu..., et in Spiritu Sancto“.b Mindez azonban semmit sem változtat az értelmen7, sőt ez az „in“-re következő határozóeset csak annál jobban kihangsúlyozza azokkal az egyszerű tárgyesetekkel való kiáltó ellentétet, amelyek a Szentlélek megvallása után jönnek. Elterjedt szóhasználat szerint könnyen váltottak át egyik esetről a másikra. így szent Hilarius ugyanabban a szövegrészben, ahol az Atyaisten és a Fiú egységéről a következő kifejezést állítja: „unum in fide nostra“ (hitünk szerint elválaszthatatlanul egy, hitünknek egyetlen tárgya), megemlíti, hogy a keresztény hisz „in Deum Patrem“ és remél „in Christo Dei Filio“.s Még jellemzőbb példa a következő: az Apostoli hagyomány című munka három keresztelési kérdésében a latin fordítás így hozza a harmadikat: „Credis in Spiritu Sancto . . . ?“.9 Ezekben a kifejezésekben tehát nem az eset, a tárgyeset vagy a határozóeset, a fontos, hanem az elöljáró „in“ szócska, a görög „eis“ latin megfelelője. Magyarra is így fordítjuk: „Hiszek Istenben, Jézus Krisztusban, a Szentlélekben“. Valószínűleg csupán szokás dolga, hogy fülünknek rosszul hangzanék a pontosabban fordító és mélyebb jelentésű kifejezés: „Hiszek Istenbe“ (vagyis „hitemet Istenbe vetem“, „hitemmel Istenbe horgonyzok le“).

Ilyen fogalmazással szerepel tehát a Credóban a három isteni Személy mindegyike. Az utánuk következő szakaszok viszont vagy ennek

13