Szolgálat 5. (1970)

Tanulmányok - Sántha Máté: P. Delph - Krisztus tanúja

ALFRED DEEP. KRISZTUS TANÚJA

Halálának 25. évfordulójára

„Papi arcéi“? ... A fényképről hátrasimított haj, nyílt, energikus fiatal arc néz vissza; üveg mögött is sugárzó szemek és széles, huncut mosoly. Ha eltakarja az ember a kabát nyílásából kikandikáló papi gallért, talán nem is gondolná, hogy egy pap képe. Harmincnyolc évet élt. Ez az az Alfred Delp, aki két héttel kivégzése előtt ezt írta barátainak; „Ne hagyjátok, hogy édesanyám holmi szent-legendákat meséljen nektek rólam. Akasztófavirág voltam!“

Nem, P. Delpről nem kell legendákat mesélni. Elég az egyszerű valóság. Jóismerőse, a domonkos P. Odilo Braun, egyidőben maga is náci fogoly, így foglalta ezt össze: „Pap volt és szerzetes, tudós és tanító, imádkozó és harcos. Mindennek alapja pedig az ember volt, a természetesnek maradt ember.“

„Segíteni, hogy az emberek Isten rendelése szerint, Isten szabadságában élhessenek s emberek legyenek“

1907. szept. 15-én, a Fájdalmas Szűzanya ünnepén született Mann- heimben. Felsős gimnazista korában katolizált, 1926-ban a jezsuita rendbe lépett. A 30-as években kiterjedt irodalmi működést fejt ki; önálló kiadványain kívül a „Stimmen der Zeit“ c. folyóirat szociológusa egészen a lap 1939-es betiltásáig. Az egyre súlyosbodó történelmi időkben bátor elszántsággal áll ki a „fenyegetett teremtmény“, a náci elnyomás alatt sínylődő ember mellett. Sz. Ignác misztikus látásának igazi örököseként küzd azért, hogy „Isten arca megmaradjon a teremtményben“ és „kirajzolódjék a történelemben“. Mi ennek a föltétele? „Tartósan csak a keresztény ember. Ez azonban egyben azt is jelenti: az emberrel együtt meghal a keresztény.“ A mai ember nem annyira istentelen, mint inkább képtelen az Isten befogadására. „Istenképessé“ pedig csak úgy lehet tenni, ha mindenekelőtt ennek természetes föltételeit biztosítjuk. Ameddig emberhez méltatlan, embertelen állapotban, alapvető jogaiból és emberméltóságából kisemmizve kell élnie, mindaddig nagy átlaguk áldozatul fog esni a viszonyoknak és nem lesz ereje imádkozni, hinni, még gondolkozni sem. Azért — írja Delp — csak az imád- kozhatja becsületesen a Miatyánkot: „Jöjjön el a te országod“, aki készen áll a szociális reformok megvalósítására.

Ez persze még csak az első lépés. A második az, hogy magát az embert kell rendbehozni, belülről. Máskülönben a legszebb és legjobb élet- körülmények között sem boldogul, hanem ismét fel fogja forgatni őket. „önállóságra, felelősségre, ítélőképességre, lelkiismeretességre nevelés; társulásra, igazi közösségi készségre nevelés; az eltömegesedés szám44