Szolgálat 5. (1970)
Tanulmányok - Sántha Máté: P. Delph - Krisztus tanúja
tálán jelenségének legyőzése.“ Mindez azonban csak Istennel lehetséges, hiszen „az ember csak Istennel együtt ember“, „Isten beletartozik az ember meghatározásába“. Ez a mai kor halálos betegsége: „a hiányzó közép titka“, „a föld hiányzó misztikája“. Hiányzik a középpont, az Isten. Azért a körülmények átalakításának és az ember nevelésének egyaránt Isten törvényei szerint kell történnie. A világ új rendje legyen „Isten rendjének történelmileg esedékes formája, különben csak új toronyépítés és új összeomlás következik“. Mindennek megvalósítói természetesen csak a keresztények lehetnek. Ez ma a kereszténység nagy feladata: „Isten mának-való elénk állítása a keresztény emberen, korának megváltozott emberén át“. „Krisztus és az Egyház mindig annyit ér egy nép szemében, amennyit a keresztény emberek érnek, amint keresztény életképességükkel, sugárzó, toborzó erejű életükkel megdolgozzák a körülöttük lévő világot és azt is bevonják abba az isteni áramba, amelyben ők élnek. Azoknak az embereknek, akik velünk táplálkoznak, érezniük kell, hogy mi megváltozott mai emberek vagyunk, érezniük kell ezt akkor is, ha harcolnak velünk“. De jaj, egészen másképp fest a valóság — és ezt P. Delp nagyon jól látta. A gonosz nem azért juthat olyan sikerre az emberi történelemben, mert hatalmasabb, alakítóbb erő a jónál, hanem azért, mert „a jó olyan terméketlen, mert a hagyományt ferdén konzervatív álmosságnak és megszokottságnak értelmezi, mert az erkölcsi rendességet biedermeier derekassággá és gondatlansággá ártalmatlanítja, mert az élet megőrzését igen gyakran nem az élettérben valósítja meg, hanem mellette“. „Problémavilágunk sokszor pusztán a belső egyházi helyzetből nő ki, nem pedig a korral folytatandó sürgető misszionáriusi dialógusból“. „A vallás olyan gyakran szólt bele ebbe a modern életbe csak elvi síkon, gyakorlatilag mit sem sejtő tájékozatlansággal, hogy lassanként elvesztette hitelét“. „A teremtő erők hallgatása“: ezzel a sűrített kifejezéssel jellemzi Delp kora kereszténységének nagy baját. Mi szükséges tehát legelőször is? „Az igazi és megbízható egyházias ember helyreállítása és kiképzése“. Olyan emberekre van szükség, akik „a kereszténység teljes kincsét birtokolják“. Hiszen „minden igazi valóság a miénk, az üristen, a mi Atyánk adta nekünk birtokul és feladatul. A valóság iránti fokozott érzék és a fokozott életöröm idején a kereszténytől fokozott keresztény életerőt követelünk meg . . . Olyan emberek vagyunk, akik az egész valóságra igent mondunk . . . Azt is meg kell érezni rajtunk, hogy mi vagyunk az időben az ígéretek és a kegyelmek hordozói“. Ez a vallás igazi vonzóereje. „A védőharc sohasem fődolga egy keresztény nemzedéknek. A védelmezett határkövek mögött mindig az igazi élet teljes bőségének kell megnyilvánulnia. Urunk ben45