Szolgálat 5. (1970)
Egyház szava - VI. Pál pápa békeszózata
juk: a béke emberi világunk eszmei képének valós életté válása. De vigyázzunk: a béke nem valami mozdulatlan állapot, amelyet egyszer s mindenkorra meg lehet szerezni. Nem valami dermedt nyugalom. Rosszul értenénk Szent Ágoston híres meghatározását: a béke a rend nyugalma; — rosszul értenénk ezt a meghatározást, ha a rendet magát valami elvont fogalomként mozdulatlan állapotnak és nem tevékeny életnek tekintenénk. Mert a béke sokkal jobban függ állandó megteremtőjének a tudatától és akaratától, mint a feltételeknek számító körülményektől. És hogy igazi rendről lehessen beszélni, az kell, hogy ez a rend egyre tökéletesebb lehessen, azaz állandóan újra születhessen és fejlődhessen. Ebben a rendben az állandó haladásnak úgy kell jelen lennie, amint a repülés egyensúlyát is a lökőerő dinamizmusa teszi lehetővé. Miért mondjuk mindezt? Azért, mert üzenetünket főként a fiatal szellemeknek szánjuk. Amikor most a békéről beszélünk, kedves barátaink, nem valami önzésben megfulladt mozdulatlanságot állítunk elétek. A béke nem olyasvalami, amit boldogan birtoklunk. A békét nekünk kell megteremtenünk. A béke nem valami elért életszint, hanem egy olyan felsőbb világ, amely felé valamennyiünknek állandóan törekednünk kell. A béke nem valami kábító ideológia, hanem azoknak az erkölcsi kötelességeknek az együttese, amelyeknek mértéke szerint a közjóért valamennyien felelősek vagyunk és amely arra kötelez minket, hogy ez ügy érdekében minden erőnket latba vessük. Ugyanis a béke ügye az egész emberiség igazi ügye. Sok mindenre rájön az, aki ezeken az állításokon elmélkedik. Rájön először is arra, hogy világunk vezető eszméit alaposan felül kell vizsgálni és meg kell újítani. Rájön aztán arra is, hogy a ma uralkodó eszmék, legalább részben, tévesek. Tévesek, mert csak bizonyos rétegekre vonatkoznak, mert korlátozottak, mert az önzés ihleti őket. Az elmélkedő rádöbben arra, hogy csak egyetlen egy eszme igazán helyes és jó: az egyetemes szeretetnek, azaz a békének az eszméje. Rádöbben arra is, hogy ez az eszme, bár igen egyszerű, mégis igen nehezen valósítható meg. Egyszerű, hiszen az ember szeretetre, békére született. Igen nehezen valósítható meg, mert hogyan lehet a szeretetet az egyetemesség méltóságára emelni? Hogyan tud a szeretet magának helyet biztosítani a mai ember küzdelmekkel, önzéssel, gyűlölettel átjárt mentalitásában? Ki mondhatja el magáról, hogy szívében szeretet él, hogy az egész emberiséget szereti, hogy a holnap emberiségét, a haladás emberiségét, az igazi emberiséget szereti; azt az emberiséget, amely igazi nem lehet, hacsak a testvéri egyetértés és szeretet nem teremti meg egységét? Mert egysége erőszakból, érdekdiktálta számításból, önzésből, kizsákmányolásból nem születhet meg. A béke nagy eszméjének tanulmányozója rájön majd arra is, hogy ma, éspedig azonnal szükség van új ideológiai nevelésre. Az embereket nevelni kell a békére. Igen, mert a béke gyökere a szívben van. felismerni, megismerni, akarni és szeretni kell a békét. Csak ezek után újíthatjuk meg általa 6tí
