Szolgálat 5. (1970)
Egyház szava - VI. Pál pápa békeszózata
EGYHÁZ SZAVA VI. PÁL BÉKESZÓZATA Az Osservatore Romano 1969 dec. 13,-i számában jelent meg VI. Pál pápának nov. 30.-án irt szózata. A katolikus egyház feje az újév napján harmadiz- ben megrendezett békevilágnapra való előkészületül fordult szózatával földünk valamennyi lakójához és adott gondolatokat e világnap megtartásához. Világunk polgárai, akik az új esztendő hajnalára készültök, álljatok meg egy pillanatra és fontoljátok meg: Merre halad az emberiség? Ma már összefogó képet tudunk alkotni a jövőről, ma már ismerjük a megteendő út további állomásait. Az emberiség a világ egyre nagyobb birtoklása felé halad. A gondolat, a kutatás, a tudomány segíti a világ meghódításában. Munkával, új eszközök alkalmazásával, a technika erejével megy végbe ez a nagyszerű hódítás. De mire szolgál mindez? Hogy jobban éljünk, hogy életünk gazdagabb legyen. Az emberiség az idő dimenzióin belül törekszik a maga életteljességére és ezt el is éri. De ma már azt is tudja, hogy ez az életteljesség nem lehet igazán teljes, ha nem terjed ki minden emberre. Ezért az emberiség arra törekszik, hogy a haladás áldásaiban minden népet részesítsen. Az emberiség egységre törekszik, igazságosságra, egyensúlyra, tökéletességre, azaz más szóval: békére. És az emberiség még abban az esetben is a békére tö-ekszik, ha egyes emberek a béke ellen törnek. Már Szent Ágoston is megállapította: A háborúnak is tulajdonképpen a béke a célja. Tehát jelen világunk logikus célja a béke, ez minden haladásnak a rendeltetése, ez a modern civilizáció és kultúra minden erőfeszítésének mozgató rugója. Ezért ma újra úgy hirdetjük meg a békét, mint aki az eljövendő időkre minden jót kíván. Béke néktek, akik az 1970-es új esztendőnek vagytok az emberei. Úgy hirdetjük meg a békét, mint öntudatos, uralkodó életeszméjét annak az embernek, aki embertársának jövő sorsával is törődik. Újra meghirdetjük a békét, mert a béke az emberi társadalom normális fejlődésének egyszerre kezdete és beteljesedése. Kezdete, vagyis feltétele. Amint a gép sem tud jól működni, ha minden része nem felel meg a tervrajznak, így az emberiség sem tud eredményesen és harmonikusan fejlődni, ha a béke nem biztosítja számára a fejlődés elindulásához szükséges egyensúlyt. A béke a haladás vezető eszméje. Az az igaz és termékeny eszme, ameiy a jobb életnek és történelmünknek alapját alkotja. A béke azonban egyben annak a sokszor fáradságos és fájdalmas erőfeszítésnek is a koronája, amellyel a körülöttünk lévő világot szolgálatunkba igyekszünk törni, amellyel igazságosságot és jólétet tükröző társadalmat teremtünk. Nyomatékkai állít67
