Szolgálat 5. (1970)

Tanulmányok - Sántha Máté: P. Delph - Krisztus tanúja

magam az úrnak és reá hagyatkozom. Megáldalak bemeteket. Viszontlátásra/'

A bilincseknek ebben az idejében adatott meg P. Delpnek a régvárt boldogító kötelék: az ünnepélyes örökfogadalom letétele is, december 8-án, látogató rendtársának kezébe. „Az élet most már így megkapta érvényes és végérvényes formáját. A külső sors immár csak alkalom kitartásra és hűségre". „Az úristen egy szilárd ponttal ajándékozott meg az ő univerzumában. Régen vártam már erre. Minden más csak másodlagos". „Végleg elköszöntem a magam életétől. A külső bilincsek mit sem jelentenek többé már, hiszen az űr a ,vincula amoris’-ra méltatott".

Mi jellemzi lelkiéletét ebben az időben? Először is egyre fokozódó elmélyedés Istenben, az érintkezés teljes közvetlensége, gyermeki egyszerűsége. „Mindenesetre most tudom, mit tesz az 6 kezéből élni. Ezt kellett volna tennünk mindig. Néha azt mondom az úrnak, hogy egy kis vigaszra van szükségem. Olyankor aztán a legkülönösebb feltételei vannak . . . Néha a vezetés és vígasztalás egy szavát kérem tőle és úgy találomra felütöm a Szentírást“. „És még mondja valaki, — kiált fel, — hogy az ég néma, és nincs ez az eleven ide-oda Isten között meg közöttünk! De azért mindig jó és fölemelő, ha megint egyszer megtapasztaltuk".

Hogy mit élhetett át Istenével a belső lendület, a felmagasztaltság perceiben, az kettejük titka maradt. Tény, hogy karácsony után meg- vallja: élete legszebb éjféli miséjét ünnepelte. És föl jegyzéseiben egy helyen leírja annak az embernek lelkiállapotát, akit Isten körülvesz, áthat, az istenség boldog életfolyamában úszhat, s azután ebből tovább lehet élni, sok-sok sivatagi napon és éjszakán át, „mert az az élet, amelyik ezt kapta ajándékba, Isten csendes mosolyát látja minden dologban, állapotban és körülményben ..." És villámfényként világít bele ebbe az „elzárt kertbe" egy- egy ilyen mondat: „Az élő Istenért váló tanúságtétel szenvedélye: ezt ismertem meg és éreztem át. Diós solo basta (Isten egyedül elég, Nagy Szent Teréz), ez így igaz."

Csakis Istennek ebből a kézzelfogható kegyelmi működéséből jöhet létre ez a fölséges paradoxon, amit ő maga fogalmaz meg teljes szabatossággal: „Egyrészt a teljes szabadság: semmit sem tagadni meg Istentől. Másrészt az ő ígérete, hogy a hivő bizalom erőt vesz rajta." Teljes önátadás — rendületlen bizalom. „A hit mint erény Isten igentmondása sajátmagának az ember szabadságában — ezt mondtam egyszer egy prédikációban. Erről van most szó, pontosan erről". Visszatérő jelszava: „Isten elvitt a végsőkig. Most erről van szó: hozzánőni ehhez, így vagy amúgy. Isten szavamon fogott és elvitt a szélső határig. Mindenesetre ezer igen-t kell mondanom neki". Már fogsága első idejében megegyezik az Úrral, hogy ráhagyja ügyét; így aztán nem sokat töri a fejét a

4

49